Helló!

Régen jelentkeztem, magamnak ugyan írogattam a gondolataim, ezeket egyelőre nem osztom meg veletek. Ennek semmi különös oka nincs, egyrészt már sokat leírtam belőlük az előző bejegyzéseimben, másrészt kicsit szomorúak, illetve most nem annyira szeretnék lelkizni. Ma csak tényközlök - ez azért nem teljesen így lesz -, vagy valami hasonló.

Változás - lásd előző bejegyzés -. Nem olyan egyszerű az. A jó állapotot megtartani pláne nem könnyű feladat. Főleg így télen, bár azt mondják minden lelki eredetű, fene tudja - ahogy mondani szoktam -. De nagyjából november vége-december eleje óta beteg vagyok (torokfájás, láz, köhögés). El sem múlik igazán, vagyis baromi gonosz. Mikor kezdek örülni, hogy meggyógyultam, akkor újra támad. Elég nehezen viselem, úgy alapból iszonyatosan utálom ezt a torokfájós témát, engem jobban kiborít, mint az alapbetegség. De az is lehet, hogy pont azért, mert az is rosszabb lesz ilyenkor, napokig az ágyból kikelni alig tudtam és ez sajnos nem túlzás.

Szóval igen, most is beteg vagyok, annyira nem kellemes, 75 lett a hemoglobinom is. Kaptam ma vért, hogy erős(ebb) legyek, aztán kezdhessem elölről az egész tönkreteszemmagam'projektet. Jah, nem. Mindig elfelejtem, hogy vigyáznom kell magamra és azt is, hogy  nem baj, hogy furcsa vagyok. Mire gondolok ezalatt és miért érzem így? Ha igény lesz rá kifejtem és igény nélkül is, csak most nincs energiám hosszasan pötyögni (és nem lelkizek :D), hosszú volt ez a nap. Csak azt mondom, hogy rendben van így. Szerintem.

Visszatérve picit, nyilván viccelek azzal, hogy tönkreteszem magam, de gyakran úgy  érzem, hogy nekem minden és mindenki fontosabb, mint önmagam (most akkor mégis lelkizek?). Azért nyugi, betelt a pohár és ugyan vannak helyzetek, amikor/amiért nem szólok, mert felesleges energia (egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy "szard le", hát ammm, inkább azt mondom, hogy elengedem, de igaza van, ráadásul sok mindenben igaza van), de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok róla. Nem csípem, ha átvernek vagy hülyének néznek és a többi hasonló kedvesség, legyen szó az élet bármely területéről és persze az igazságtalanság sem a kedvencem. Azonban! Amennyiben ezekből a dolgokból károm nem származik és előnyöm sem, hogy küzdenem kellene ellenük/értük úgy az egészségem fontosabb és lássuk be, egyébként is fontosabb. 

Kissé elszomorított a butaságom, mert senki sem adja vissza az időm, amit arra fecsérlek, hogy idegeskedek és aggódom felesleges dolgok/helyzetek miatt. Ez megbetegít, pedig az életem az enyém, felelős vagyok érte, helyettem nem vigyázhat rá SENKI. Óriási ajándék, amit meg kell becsülni és tudod: Légy hálás!

Na, de mesélek még a mai napról. Ugye megkapta a vért Lackóban. A csajok most is extra cukik voltak, mint mindig. Nem fogok megint áradozni, hogy mennyire klassz érzés így "több vérrel" a lét, de hazafelé majdnem elbőgtem magam a buszon, hogy nekem ez KELL (ahogy egy autó is KELL, mert megkönnyítené az életem, úgyhogy a lista elejére került), ez az érzés....örökre, állandóan, mindig.... Na, és akkor változtassak, ugye! Nem érti senki sem, hogy mit és miért teszek. Én magam sem sokszor, de nagy káosz tud lenni abból, ha rossz állapotban igyekszik az ember összeegyeztetni mindent mindennel és persze plusz teher, ha valaki ilyen, mint én. Milyen vagyok? Szeretnék - akarok! - rengeteg mindent és nyilván tudom, hogy ezekért tenni is kell és teszek is. Mivel szeretnék mindent elérni - most azonnal, gyorsan - így keletkezik egy ellenállás (feszültség, aggódás) bennem a vágyott céllal kapcsolatban és pont ettől lesz kilátástalanabb a helyzet. Tudom, rangsoroljam és a többi. :) Rajta vagyok. Szóval olykor vissza kell vennem picit, lazulni és minden össze fog állni, csak rendben kell lennem. Hm, és olykor aggódunk olyan dolgok miatt, amik nem is számítanak, nem igaz? :)

Összességében a mai nap csodálatos volt, persze még nem árultam el a fő okot. Írt Paul - reggel, így feldobta az egész napom -, zseniális, hogy mindig jól tud időzíteni. Lássuk be, tud valamit! Sokat "beszélgettünk" -. Megy ez az angol nekem - de listás az angol tanfolyam is -, legalábbis azt mondja nincs vele probléma - aranyos -. Megértjük egymást, az a lényeg. Oh, és szívesen lát....mármint Amerikában.

A végére egy Laci kórházas selfie, mert nem én lennék, ha nem lenne ilyen kép...., akik követnek Instán, már láthatták.

 .....és......

ne feledd, csodálatos vagy!

Nevergiveupgirl

(Treina)