Halihó!
Szuper napjaim vannak, mondjuk érdekes ezt így kijelenteni azok után, hogy durván rosszul voltam az ünnepek alatt és most sem érzem magam sokkal jobban. Azonban az a helyzet, hogy egyre jobban kezelem az olyan helyzeteket, amikor legszívesebben felrobbannék a dühtől és törnék-zúznék, mert elszomorít a gyengeség érzése és leírhatatlanul utálom átélni a sok fájdalmat, mégis türelmesnek kell lennem ilyenkor - és itt főként magamra gondolok, úgy értem magammal szemben -. Alapvetően ez is tanít, sokat tanulok és ezt felhasználom az életben. Ilyen szempontból még szerencsésnek is mondhatom magam. Úgy érzem minden egyre jobban alakul az életemben, örülök a tavalyi döntéseimnek, mostanra beigazolódni látszik, hogy helyesek voltak (akkor is, ha meghozni fájdalmas volt).
Maximálisan motivált vagyok újra és úgy gondolom ez is segít abban, hogy legyőzzem a negatív érzéseket és/vagy gondolatokat illetve pozitívra cseréljem. Ne értsetek félre, szoktam szomorú lenni, egyelőre. Úgy gondolom nincs ezzel baj. Amikor feszült vagyok és dühös az sokkal kellemetlenebb, mert erőteljesen kihat a környezetemre is - de cáfoljátok meg, ha nincs így -. Ez pedig nem helyes, ezen változtatnom kell. Az egyik módszerem elárulom, persze nagy titok nincs:
Nem mondom, hogy mindig bejön, de sokat segít. Hiszen, ha elkezdesz mosolyogni egy idő után valóban jobban érzed magad. Persze mosolyogni baromi nehéz, mikor épp teljesen másképp érez az ember, de egy próbát megér. Hidd el! (jah előtte nyugodtan dühöngj, bőgj, szerintem azt is kell! csak ne tartson sokáig, mert az élet rövid)
Hogy mitől vagyok motivált? Fura, de jót tett ez a két ünnep közötti nagyon ramatyul vagyok időszak. Sokat voltam egyedül, feküdtem a csöndben, gondolkodtam...szenvedtem és átértékeltem. Remélem ez nem ideiglenes. Mondjuk érdekes, mert ez most annyira más érzés, ez nem arról szól, hogy elhatároztam, hogy ilyen vagy olyan leszek és például nem idegeskedem. Cseppet sem. Hanem konkrétan megváltoztam, fantasztikus - nekem nagyon fura megélni és bízom benne, hogy már így maradok -. Olyan dolgokon, amik miatt pár hónapja kiborultam volna már csak mosolygok. Egy életem van és ha az én lelkiismeretem tiszta, akkor mondhat bárki bármit és akárki akármit én akkor is értékes ember vagyok.
Ha már motiváció, Paullal beszélgettem egy kicsit. Zseniális. Komolyan nem tudom miért és hogyan hat rám ennyire, egyszerűen a kisugárzása is elképesztő. Neki köszönhető, hogy elkezdtem blogot írni. Bizonyos döntések meghozatalában is segített, pedig ő nem mondott semmit. Csak tudom, hogy ő mit tett volna és ez nekem elég volt, hogy jól döntsek. Fene tudja miért van ez így, de csodálatos, hogy ismerhetem. Nagyon hálás vagyok neki, fogalma sincs arról, hogy mennyire és ti sem tudjátok elképzelni. Komolyan varázslatos az egész. Hogy ő hogyan vészeli át a rosszabb napokat? Az ő életében egyre kevesebb van - hozzáállás -, de sajnos történnek tragédiák és a többi. Egyszerűen hisz abban, hogy holnap jobb lesz és úgy is lesz.
Más.
Majdnem elfelejtettem, pénteken kapok vért, aminek most (is) örülök. Annak persze nem, hogy szükségem van rá, azonban annak igen, hogy erősebb leszek megint és jobban tudok koncentrálni. Imádom az érzést, amikor több erőm van és szinte csak úgy lebegek, nincs terheket cipelek érzésem - ezt a gyengeség okozza -. Úgy várom a hétvégét, mint kisgyermek a karácsonyt - ha már így ünnepek után vagyunk -. Olyan klassz lesz elmenni ide-oda Petivel úgy, hogy van energiám, mert az elmúlt 1 hónapban nem igazán tapasztaltam, hogy milyen az. Teljesen más megélni az élményeket, amikor fizikailag is rendben érzek. Hálás vagyok a véradóknak és köszönöm, hogy te is adtál vért és/vagy fogsz adni, amennyiben megteheted.
Hogy mi a jelenlegi elsődleges cél? Első körben jobban lenni, ez persze csak egy irtó pici részcél. A legnehezebb feladat az, hogy a jobban vagyok/jól vagyok állapotot megtartsam és még jobbá tegyem. Tudjátok, "nem megszerezni nehéz, hanem megtartani". Igaz ez mindenre!
Aztán ki kell dolgoznom egy stratégiát, amiben minden benne van. Komoly szervezést igényel, de ezt már megszoktam. Változtattam az étrendemen is, illetve még alakítom, úgy érzem beválik. Elkezdtem vitaminokat szedni nagyobb mennyiségben, tudom, erre jobban odafigyelhettem volna eddig is, de valahogy úgy voltam vele, hogy úgyis tökre mindegy. Pedig nincs így. Főleg a magnézium lett barátom és a C, D vitamin. Na, meg persze az elmaradhatatlan edzés. Egy kis marketing, #nike
Ezzel gond nem lesz, mert elég megszállott módon képes vagyok edzeni még akkor is, ha semmi máshoz nincs erőm - persze van az az állapot, ami az elmúlt időszakban is zajlott, hogy nem megy, sehogyse', ezt túl kell élni lelkileg, nem könnyű számomra -. Szóval imádom, kell, a mindenem a mozgás és ez így is marad. Továbbá szeretnék változtatni a kapcsolataimon, főleg a magammal való kapcsolaton, mert az hatással van másokra is illetve szeretném bővíteni az ismeretségi köröm olyan pozitív emberekkel, mint Lajos, aki ma is megmondta a frankót:
Pedig az élet semmivel sem hosszabb gyűlölködéssel....viszont sokkal sz@rabb, mert nem jut energia örülni annak, hogy itt lehetünk,és rácsodálkozhatunk erre a gyönyörű világra...! - mondta ezt Lajos, aki túlélt mindent
Nevergiveupgirl
(Treina)
