Sziasztok!

Gondoltam jövök már egy kis helyzetjelentéssel nektek, bár nem vagyok csúcsformában. Épp fáj a testem, de még a kislábujjam is, elég vicces érzés. Próbáltam aludni egyet, de az sem megy, mindezt úgy, hogy közben meg konkrétan alig tudok ébren maradni. Ezt csináld utánam! Csodálatos állapot.

Nos, ami konkrétan van. Azt hiszem fejet hajtok és nagyon hevesen bólogatok, igen, igazatok volt. Nektek, akik azt mondtátok nem lesz jó vége annak, hogy ennyit dolgozom, nem pihenek és a többi finomság. Így is lett, de olyan csendesen és mégis hirtelen egyik napról a másikra paff totál kiborultam idegileg. Írnám, hogy alattomos kis szutyok, de azért voltak már előjelek, így mégsem tehetem. Csak én nem figyeltem a testem jelzéseire. Nyilván máskor is voltam feszült és szorongó, de ami úgy nagyjából 1 hete zajlik, az eddig ismeretlen volt számomra. Létezik, hogy fájnak az idegeim? Vagy valami hasonló fura testfájdalmam van és ha valaki munkával kapcsolatban kérdez/keres elkezdek remegni, elborul az agyam és vége..."Mentsetek meeeg!" érzésem lesz. Több oka van, hogy eljutottam idáig. Elég összetett, nem tudom mi volt előbb, a túlhajszoltság vagy egyéb körülmények. Szerintem legyen kéz a kézben, az olyan romantikus. Olvasom a PLB-t (ajánlom), van benne egy nagyon jó összefoglaló arról, hogy oké-oké haladunk a céljaink felé, ami szuper. De mégis mi a jele annak, hogy kimerült az akksink és pihenni kell? Magamra ismertem egy-egy pontnál, idézem:

 Indokolatlanul álmos és fáradt vagy

Tapintatlan, barátságtalan és gyanakvó vagy

Veszekedő, sértő és ellenséges a magatartásod

Ingerlékeny vagy

Ideges vagy

Aggódsz, félsz

Meggondolatlan vagy

Túlságosan érzékeny, búskomor és elkeseredett vagy.

Nyugalom. Azért nem minden pont igaz rám, de az túlérzékenység, ingerlékenység, fáradtság, idegesség, olykor veszekedés...ammm nagyjából ezek és most akkor majdnem mindent felsoroltam újra. Woooow. Tapasztalom magamon is, hogy ha jól vagyok, kipihent, kiegyensúlyozott lelkileg, akkor minden rendben van, türelmesebb és elfogadóbb vagyok magammal és másokkal szemben is. Persze nálam nagyban benne van az, hogy fizikailag is jól legyek, mert lehetek maxi ZEN állapotban, ha éjjel 20x mentem mosdóba hasmenés miatt - még ez is oké, csak vért ne látnék mindig és mostanában egyre rosszabb ilyen szempontból, elég para - és alig van erőm felülni az ágyban, akkor tré van....- mondjuk belegondolok, ilyen eseben ZEN sincs, áhh...értitek... -.

Szóval befejezve az előző mondatot, mikor minden körülmény adott ahhoz, hogy jól legyek, akkor enyém a világ és igen, képes vagyok mindenre. Persze, könnyű lenne, ha mindig úgy lenne, ahogy...., de legalább többször, már az is fantasztikusan hatna rám. Nem szaporítom a szót, pihennem kellett végre és a héten pihentem is többet, ammmm valójában még mindig nem eleget. De ahogy egy nagyon kedves barátom fogalmazott, túl aktív az agyi tevékenységem és emiatt SEM tudok aludni - mondtam, hogy lenyúlom a blogomba, thx -, tehát üzenem az agyamnak, hogy:

Aztán.

Az elmúlt napokban kaptam finom lecseszéseket, nem egy és nem két embertől, hogy miért is teszem ezt magammal? Egy életem van és a munka miatt képes vagyok eldobni akár? Elgondolkodtam. Pihennem kell, kikapcsolni a munkából, orvosom is így látja, tehát táppénzen vagyok jelenleg. Itt halkan és óvatosan jegyzem meg, - ezért az apró betű -, hogy egy kicsit így is dolgozom. Most mondjam, hogy muszáj? Nem, nem az. Csak nézem mások érdekeit is - a sajátomét is, persze -, ennyi a történet. Így nyugodtabb a lelkem. Mindemellett csinálom azt, ami előre visz, ami az én világom, az edzés. Szintén apró betűs rész következik, orvos által engedélyezve van táppénz alatt, sőt kis túlzással kötelezővé téve, mert nem, hogy árt, jót tesz az idegrendszeremnek, ami jelenleg nem túl stabil. Mikor a héten először mentem edzeni - ugye már jó ideje nem voltam sajnos - ahogy beléptem a terembe konkrét libabőr és valami elképesztő hangulat lett rajtam úrrá...nem is jutok itt szóhoz, nem tudom kifejezni szavakkal - betűkkel -, egyszerűen I M Á D O M. Azt éreztem, hogy otthon vagyok és minden tökéletesen rendben van, vagy ha még nincs is, de biztos vagyok benne, hogy minden jól alakul, nem lehet másképp. #blackandwhite

Volt azért a héten olyan edzés - a kemény 2 alkalom közül, ennyire futotta -, ami annyira nem esett jól. Nem voltam a teljesítményem csúcspontján, szúrt a mellkasom, 180-190 volt a pulzusom, fene se tudja, de feszült voltam végig. Zavart minden, nem tudtam ott lenni mentálisan, képtelen voltam kikapcsolni ....és erről beszélek, napok óta így érzek, lényegében még itthon is szorongok. Fejben fog ez eldőlni, le kell győzni saját magam és elhinni, hogy elég jó vagyok. Mert ezzel vannak problémáim. ....és mint írtam már, minden az önbizalommal és önbecsüléssel kezdődik. Nálam itt hibásodott meg a rendszer. Jövő héten megyek Brian Tracy előadásra, nagy lökést fog adni a továbblépéshez. Mert menni kell előre, bármi áron és merni kell egyedinek lenni. Igen, tudom.... akad, akiknek ez nem tetszik. De ez így van rendjén, ettől szép az út, kellenek az ellenségek is, engem előre tolnak csak, túl erős bennem a csakazértis', így itt is szeretném megköszönni nektek, csodálatos emberek vagytok ti is. Hálás vagyok. Szóval én akkor sem állok be a sorba és nem megyek a tömeg után. A saját fejem után megyek és azok után, akik már bizonyítottak. Elfogadom, hogy vannak más nézőpontok, csak épp  az nem az én valóságom. Érdekes belegondolni abba, hogy ki, mit, miért és hogyan értelmez, gyakran tűnődöm ezen. Talán a szocializáció, a külső körülmények hatása is, nehéz más fejével gondolkodni, konkrétan lehetetlen, maximum egy picit megérteni tudjuk a másikat, ha hajlandóak vagyunk rá, hogy beleképzeljük magunkat az ő helyébe/helyzetébe. Nem feltétlen éri meg, néha jobb elengedni és hagyni, mert...minden pillanat a vég felé visz, nem éri meg elfecsérelni, véges az időnk. Akármennyire durván is hangzik, ez egy tény. Sorry!

Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.

Bizonyos esetekben viszont hasznos dolog lehet, mert segít a saját belső békénk eléréseben - ezdekomolyanhangzott'....., a Kung fu pandában valahogy menőbb. 

Ezek zajlanak mostanság, vannak iszonyatos mélypontjaim és vannak elképesztően felemelő pillanataim, utóbbit megosztanám veletek, úgy értem szeretném, ha éreznétek ti is azt az érzést, mert zseniális. Persze nagyon remélem, bízom benne, hogy sokatokkal megtörtént már vagy meg fog történni ez a már-már eufórikus állapot - mindenféle cucc nélkül, hejjj!! :D -. Velem csütörtökön fordult elő egy ilyen eset. Tippek? Ki idézte elő?

Szerintem sokan eltaláltátok. Paul - csajok, a szép kék szemeit és az elképesztő mosolyát is ajánlom figyelmetekbe, bocccssss srácok -. Az egész úgy kezdődött, hogy írt Instagramon egy sort. Lehet másnak semmi extra, de én majdnem sírtam örömömben. Nagyon komoly. Épp Laciból jöttem haza, próbáltam visszafogni magam és nem mosolyogni a villamoson, mint egy idióta. Majd úgy voltam vele, hogy mi van? Az az idióta, aki nem mer mosolyogni a világra és különben is gondoljon akárki akármit és bárki bármit. Akkor és ott, azokban a pillanatokban, a világ az enyém volt. Ezek után Máté segítségével, aki a legjobb, mert segíííít nekem - angol -, írtam Paulnak. Aki persze (hogyafenébene') válaszolt is gyorsan. Faceen már páran biztos olvastátok, de azért bemásolom nektek, remélem ő sem bánja - aki nem tud angolul, annak ajánlom a szótárt, hasznos a nyelvtanuláshoz, számomra biztos -

"Thank you very much, you will get there and you are well on your way, just keep fighting, anything is possible!

Without struggle there can be no strength and when you get to your goal, which you will, you will feel so good and you will be full of pride! You're very welcome and thank you very much, let me know if there's any way that I can help or if you ever have ANY questions for me. You are amazing Andrea!!! You just made my day today!!!"

Bakancslistás pont, kijutni hozzá Amcsiba. Addig meg megtanulni angolul és hjajj, most itt sunnyogok egy sort, mert nem küldtem el a "házi feladatom" még mindig Orsinak. Psszt! Hétvégén megcsinálom.

Tehát ezek az események zajlanak, illetve az a nagy helyzet, hogy rájöttem mi a legnagyobb kincsem: az egészségem. Szó szerint KINCS. Abból indul ki minden - én legalábbis így látom, lehet vitatkozni a gondolattal - és most itt nem arra gondolok, hogy fontosabb, mint a szeretet, azt különítsük el. De ha csinálok egy tervet, hogy mi az, amit bármilyen döntésemnél figyelembe veszek, akkor az első helyen az egészségem áll - gondolok itt arra, hogy nem vállalok be több munkát, mint amennyit elbírok, egészségesen önző leszek és figyelek magamra, hogy mi az, amire vágyom, amit én szeretnék, nem amit más. Nekem ez nagyon nehéz, bármennyire is hihetetlennek tűnhet számotokra. Olykor nem tudom eldönteni mit szeretnék, mi a jó, mi visz előre, így gyakran csapongok még és a többi. Szóval messze még a cél, de ott van az. Sokan vagytok, akik támogattok és ez rengeteget jelent. Köszönöm srácok!

Nevergiveupgirl

(Treina)