Hello!
Többen írtátok, hogy el vagyok tűnve, nem ami a blogolást illet, hétvégén nem mindig írok. De nem válaszolok messengeren az üzikre sem. No para, még megvagyok. Egészben. Nézzétek csak!
A hallgatásomnak van oka, a lelkemben lévő káosz. Most igyekszem magamra figyelni, az érzéseimre. Nagyon érdekes ez. Az meg pláne furcsa, hogy mindezt elmondom nektek. De ezzel magamnak segítek, klassz terápia ez a blogolás. A nyilvánossága is. 2009 óta naplózom - igen, valóban imádok írni -, majdnem napi szinten egy internetes portálon, ahol ugyan volt pár olvasóm - tizenpár -, nem ennyien és nem ilyen "közeliek" - értem ezt a gödöllői lakosok alatt :D, persze messzebbről is olvastok, köszi -.
Elgondolkodtatom magam, amikor próbálom összeszedni a gondolataim, az érzéseim, hogy átadjam nektek. Ahogy erre koncentrálok, kénytelen vagyok magamra figyelni, gyakran meg is lepődöm. Ahogy fentebb írtam, most van egy csöpp káosz a lelkemben. Miközben töprengek az életem, vagy épp pötyögök nektek róla, sok esetben aztán azon kapom magam, hogy pörögnek előttem az események. Olyan szituációk, amikor folyamatosan háttérbe helyeztem magam, amikor megalkudtam és a többi. Nem, egyáltalán nem azért, mert bárki erre kért. Olykor talán előfordult, de túlnyomórészt ezt magamtól tettem/teszem. Hogy miért? Egyrészt, mert félek, nehogy megbántsak bárkit, másrészt durván maximalista vagyok és mintha csak úgy lennék elég jó. Holott nyilván nincs így, tudom, mégis valahogy, valamiért (eskü nekem is rejtély) így "viselkedtem". - remélhetőleg múlt idő, bár pikk-pakk nem megy semmi... de azért menni fog az, mert milyen vagyok? Félős. Jaaa, neeem: Kemény! ;) -
Ammm persze...nyilván vannak olyan élethelyzetek, amikor erre rácáfolok - az egy másik oldalam, előjöhetne szerintem gyakrabban -. Lehet, hogy akkor vagyok önmagam -, illetve van, amiből nem engedek. Nekem is vannak elveim. Jól olvastátok az előző mondatban azt a szócskát: 'l e h e t', hogy akkor vagyok önmagam. Tehát akkor nem biztos, egyáltalán semmi sem. Wow....Nem tudom, hogy milyen vagyok? Nem tudom, mit szeretnék? Mire vágyom? Na, itt a pont és itt a baj. És kb. ennél a pontnál álltam meg egy pillanatra és ültem le és csak bámultam magam elé, hogy te jó ég! Nem ismerem önmagam? Elveszítettem önmagam? Ez mikor történt? Miért történt? ...és csak jönnek-jönnek ezek a kérdések. Iszonyat tré. Nem találom önmagam. Nem hittem, hogy létezik ilyen. De képzeljétek, ez valós! Szemléltetésnek itt vagyok én. Ha már a szemléltetésnél tartunk. Lehet mindig véletlen, de, hogy ennyire....az túl fura lenne. Szóval a vérképem remekül mutatja az aktuális lelki állapotom. A mostani káoszt is megérezte a hemoglobinom. Nem jó irányba befolyásolta, azt elárulom. Persze még mindig tök jó, hozzám képest és ennek örülök. Csak menjen azért feljebb, 100 fölöttivel csak-csak jobb edzeni meg létezni is, azt jobban szeretem. Japp, mert Laciztam is ma egyet. 
Elég furán vagyok egyébként. Folyamatosan szédülök, annyira fáj a fejem. Szerintem az én fejemre már semmi sem jó, kivéve, ha alszom, de alvás után meg hányingerem van újabban, tehát most már az sem esik jól. Hehe, hogy nekem semmi sem jó?! Jogos a kérdés. Tökretré', de evvan'. Most mondjam, hogy minden happy?
Jaaaa, amúgy ma minden happy lett, mikor Paul lájkolta a képem elsőnek (a fentebbi képet), majd írtam neki (köszönöm a segítséget Máténak - angol -) és reagált. Talán hihetetlen, hogy valaki így tud rám hatni, de hm, ő valamit tud, és azt nagyon. Ha ő azt mondja, hogy képes vagyok bármire, akkor neki elhiszem. Ő már bizonyított, hiteles számomra, és bárki mondhat ilyen-olyan okosságot, de tényleg bárki.... Amíg nem tapasztalja meg azt, amit én nap, mint nap. Az természetesen oké, rendben van, hogy meghallgatom a javaslatot, tanácsot, sőőőőt szívesen veszem, hálás vagyok minden apró ötletért, mert soha nem lehet tudni mi lesz a frankó. ...és igen, meg is fogadom, amit magaménak érzek, de ez továbbra is az én életem és itt az ideje, hogy magam döntsek. Mert....
- Mindenki megmondja, mit csinálj, mi a jó neked. Nem akarják, hogy te találd meg a válaszokat. Azt akarják, hidd el az övéiket.
- Kitalálom, a magáét kéne elhinnem...
- Nem. Én csak azt akarom, hogy végre ne a külvilágból merítsd a tudásodat, hanem saját magadból.
Szóval harcolok tovább a céljaimért, mert ugye: "Keep fighting!". Még a nap is kisütött ma, mikor Paul kommentjét olvastam. Így Laciból hazfelé már nem fagytam meg, ellenben reggel.... Pedig be voltam öltözve rendesen. Jó, a kapucni azért nem volt rajtam csak a kép erejéig.
Tehát ezek történtek mostanában. Keresem önmagam. Azt a filmet szeretném megnézni, amit meséltél Margó (ha olvasod a blogom :D), érdekelne a címe, remélem eszetekbe jut! Kösziiiii puszi!
Jaa, hogy az edzéssel mi a helyzet? Igen, ha felmerült benned ez a kérdés, hát tökjogos'. Holnap Peti kórházba kell mennem reggel, aztán pedig irodába dolgozni, nagy valószínűséggel este fogok hazaérni. Így elmarad, de szerdán 8-ra tervben van, edzővel is megbeszélve. Meglátom, hogy hogy leszek. Vagy Laci lesz vagy edzés. De sanszosabb, hogy edzés, mert hiányzik már nagyon a terem, az a légkör, hjajjj, de imádom.
Nevergiveupgirl
(Treina)
