Hellóó!

A ma hajnal (értsd: 3 óra környéke) nem volt olyan happy számomra és nem azért, mert muszáj volt felkelnem, pont, hogy aludhattam volna még. A gond csupán annyi volt, hogy rettentően fájt a fejem így a szenvedés opció maradt. Szerintem az arcom mindent elárul, ha mégsem, akkor segítek: jólennehatudnékmégaludnimertálmodniiiiszeretnééééék' - azért ott az a mosoly -. A szemem sem állt jól, most, hogy jobban megnézem :D. Azért lássuk be, jól elszórakoztattam magam....csináltam pár szelfit. 

A nap nagy része egyébként munkával telt, most fejeztem be és azt hiszem elég volt mára, sőt picit kezdek besokallni. A holnapi nap miatt dolgoztam előre, mert mi lesz holnap, na miiit kapok? Fincsi vérecskét. B menü. Nagyon várom már. Délelőtt eléggé rosszul voltam, még jó, hogy tudok itthonról dolgozni, de így is komoly erőfeszítésembe telik ilyenkor, hogy koncentráljak a statisztikákra és a többi cuccosra. Amúgy tuti táppénz lenne, ma ugyanis nem sikerült kimozdulni itthonról. Áh, hogy az edzéssel mi lett? Az mókás volt. Egész délelőtt agyaltam ugyanis, hogy hogy a fenébe menjek így el, az ágyból alig tudtam felkelni - fekve dolgozni nagyon menő amúgy, hááááh, aki megteheti -, de úgy voltam vele délután 4-ig csak-csak összeszedem magam. Ment az agyalás, majd hívott az edzőm, hogy tudjuk-e halasztani az edzést egy órával? Mondtam, hogy igen illetve elmondtam, hogy hogy érzem magam és mit javasol. Így abban maradtunk, hogy a mai edzés kimarad, persze máskor így is megyek, max. csak nyújtunk meg valami light-os. De ma neki is jobb volt így, szóval a hétfő negyed 6-ot beszéltük meg. Tőlem akkor már világ vége is lehet, akkor is megyek. Azt kérte azért, hogy miután megkaptam a vért gyalogoljak napi fél-1 órát, persze ez nem para, ennyit amúgy is szoktam ;). Ma tényleg nem volt hangulatom kilépni a világba,meg olyan félelmetesen nagynak tűnik ilyenkor minden az utcán, mikor nem vagyok jól, hehe. De csak-csak mozogtam valamit, kemény 10 percet tudtam szobabicózni "hero-hero" - ooooh, erről eszembe jutott az egyik kedvenc zeném. Wáááhááá és, hogy milyen régen hallgattam. 

Szóval a "kemény edzés" után ittam egy fehérje turmixot (növényi). Na, igen, ezeket is át kell majd gondolni, hogy mi az, amit lehet nekem - mitől nincs bajom -, mi az, amit nem. Szóval a táplálékkiegészítőket értem az "ezeket" alatt :D. Egy kép, mert mindent meg kell örökíteni az utókornak. A filter miatt szőkésebb a hajam, tökre tetszik így, de neeem, nem festek hajat már, maradok a természetes szépségemnél, khm.

Ezeket a képeket az Instagram oldalamon is láthatjátok, illetve ott sokkal többet is, amennyiben itt nem lenne elég belőlem. Van egy dilim, imádom, ha Paul lájkolja instán a képeim - mindig szokta -. Azért mégiscsak ő a motivációm - és ezt tudja -, jól esik, tiszta boldog tudok tőle lenni. Lehet gyerekes, pedig nem vagyok már az, de ez van ;). Az meg pláne őőőő nem tudom mi erre a jó szó, de az meg plááááne,hogy szeretnék vele személyesen is találkozni egyszer. De miért is ne? Soha nem mondd, hogy soha! Szerintem simán össze fog jönni. Valahogy. Nem kell mindig egyből tudni a hogyant. 

Most csak ennyi, fáradt vagyok, holnap pedig Laciiiii kórház. Jah, még valami, bár gondolkodtam, hogy írjak-e róla, de megpróbálom röviden megfogalmazni, talán megéri, hogy olvassátok. Ma történt valami, ami miatt rossz kedvem lett, dühös voltam, valaki megbántott - mondjuk így -. Mivel vérszegényen tényleg túlérzékeny vagyok - okééé, tudom, amúgy is, de ilyenkor aztán nagyon - komolyan rosszul esett. De ez úgy nagyjából 10 percig vagy még addig sem tartott, mert rájöttem, hogy az érzéseimért is felelős vagyok. Ahogy az életemért is. ....és az én életem tiszteletre méltó, mint tudjuk ;), így én döntök, hogy hogyan reagálok bármire. Szóval elengedtem, nem érdekelnek a negatív emberek, sorry. Nem engedhetem meg magamnak, hogy energiát pazaroljak rá, szükségem van nekem arra az energiára. Take it easy. Nya, pacsi! Drukkoljatok, hogy tudjak aludni valamennyit ettől a buta fejfájástól.

Nevergiveupgirl

(Treina)