Hello!

Most valóban nem tudom, hogy hol kezdjem. Káosz van bennem. Érdekes dolog ez a nyilvános blogolás, picit nehéz írnom. Olyan érzés, mintha egy csomó eddig ki nem mondott, elfojtott, magam előtt is titkolt érzelem szakadna fel bennem. Őszintén, nem vagyok a toppon, marhára nem. Úgy 0-24-ben bőgnék. Mindeközben jó érzés is, fáj ugyan, de megkönnyebbülés egyben. Érdekes ezt a kettősséget megélnem. Ehhez nyilván hozzájárul egy nagy adat kimerültség, alváshiány és gyengeség. Oh, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz az út, sőt innentől jön csak a neheze, tudom és „meg vagyok ijedve, tény… De sikerült leszámolnom a régi énemmel” – ez most nagyon igaz rám.

Nya, de nem fogok most itt túl sokat lelkizni, jöjjenek az élmények, mert abból nincs hiány most sem. Nagyon tartalmasan telt a hétvégém.

Képzeljétek! Találkoztam egy nagyon kedves barátommal szombat délután/este, Mátéval. Már hmmm, talán kb. 1 hónapja is volt róla szó, hogy hogy össze fogunk futni, de elmaradt. Most a blogom hatására – gondolom - ismét írt és sikerült is összehozni a talit. Szombati outfit (hehe): - elég durván fáradt fejem van, sorry -

Régen (értsd.: fősulis időszak alatt) nagyon sok haverom/fiú barátom volt, mostanra inkább interneten tartom velük a kapcsolatot, de sokakkal még ott sem. Nyilván mindenki éli a kis életét már. Francba. Ilyenkor úgy érzem, le vagyok maradva. Őőőő, de miről is? Nincs itt semmiféle verseny. Ezt itt életnek hívják nem versenynek. Gondolkodtál már ezen? Én néha eltűnődöm. :)

Szóval nekem eléggé hiányzik az a "haverozós időszak", a sok hülyülés. Jelezem, ha valaki szeretné látni a cuki pofim, akivel régen beszéltünk, bandázgattunk, jóban voltunk és most olvassa a blogom, ne habozzon megkeresni! Tökre boldoggá tenne! Az meg teljesen jó dolog. Na, ugye. Enyhe utalás. :D Mi nők már csak ilyenek vagyunk. Upsz, jó, bocsi, nem általánosítok. 

Nagyon örülök, hogy láttam Mátét és annak is, hogy Gabcsit ez nem zavarta (remélem tényleg nem) – sajnos vele most nem tudtam találkozni, mert dolgozott. Áhááá, Gabcsiról még nem is meséltem?! Akkor épp itt az ideje, hallgassáááátok, izé olvassátok! Több, mint egy éve vagyunk kapcsolatban, szóval bizony, komoly párkapcsolatban élek. Szerintem neki sem könnyű velem vagy inkább úgy írom, hogy velem és a betegségemmel. Sok szervezést igényel az életem. De mindig azt mondom, hogy ez hozzám jár, grátisz. Ajándék: D. Különben túl unalmas lenne az életünk. Tehát tök jól van ez így. Most nagy a szám, de közben nem mindig érzem így. Ki tud azért borítani ez a betegség cucc. Ahogy már írtam, tudom, hogy nehéz a másik oldalnak, vagy még nehezebb. Hiszen sokszor csak tehetetlenek, segítenének, de nem tudnak. Az elég tré érzés lehet. Persze nekem nem számolt be erről még senki, csak volt/van ismerősöm, aki szintén küzd valamilyen betegséggel.

Na, de mostanában viszont hiányoznak a barátaim. Szeretem, ha sok ember vesz körül, legyen az fiú vagy lány, egyszerűen erre nekem szükségem van. Úgy vélem minden ember alapvető igénye, hogy fontosnak érezze magát. Én még jobban igénylem ezt, bevallom.

A szombatról még részletesebben. Elmentünk a 360 Bárba, sokat beszélgettünk Mátéval, volt mit megbeszélnünk, hisz nagyon régen találkoztunk. Nem is emlékszem rá, hogy mikor. Megdöbbentett az, amiket mesélt az életéről, nyilván itt ezt nem fogom részletezni, de elgondolkodtatott és hát senkinek sem könnyű. Nem látunk bele senki életébe. Max. azt hisszük, hinni pedig sok mindent lehet. Mondjuk tudni is, de sose lehetsz biztos benne, hogy tudod a frankót. Ahogy Lajos barátom mondja, „kételkedj!” Igen, ezt a szöveget félig tőle nyúltam le. Számomra ő fogalmazta meg eddig a legjobban azt, hogy mi kell a boldogsághoz:

Szerintem a boldogsághoz: az élet élvezete, a pillanat öröme és viszonylagos egészség szükséges. Ehhez legyél az újjal szemben befogadó, az eltérővel toleráns és semmire se mond, hogy nem lehetséges és hogy soha. Kezdetnek talán elég. De lehet, hogy nem is ez kell hozzá, sose hidd, hogy tudod a frankót, kételkedj!

 ....és akkor újra visszakanyarodva, Máté sok vicces sztorit mesélt, így itt is jelezném, hogy ha kínos-vicces helyzetbe került embert láttok, tuti ő lesz az, mentsétek meg, kérlek! Megérdemli.

Később felmentünk a Gellérthegyre (mint városrész használom a szót :D) is. Budapest csodálatos, imádom az esti látványt onnan fentről. Egyszerűen megszűnik minden gond. Egész éjszaka tudnám bámulni a kilátást.

Mindig imádtam a fényeket, ugye az autók fényeit is gyorsulási versenyeken. Jaaa, igen, Máté mesélte, hogy egy elég menő Mazdához volt szerencséje és remélem, el tudja intézni, hogy én is kipróbálhassam azt a csodát. Nyugalom. Csak utasként. Nem lesz veszélyben senki testi épsége. Van jogsim ugyan, de vezetési rutinom az nincs, aaaah, erre is rá kell gyúrni majd.  Nos. Imádom a sebességet is. Kicsit fiús lány vagyok, úgy gondolom. Báár, az meg, hogy fél óránként fésülködöm, hogy szép legyen a hajam, hehe, rácáfol erre. Illetve minden reggel hajat mosok, imádom a frissen mosott hajam illatát, tapintását. Na, de nagyon eltértem a témától. Szeretnék beülni abba a Mazdába. Pont.

A szombati napom tehát így telt, csodás nap volt. Köszönöm Máténak, hogy időt szánt rám. Remélem ő is jól érezte magát – én nagyon - és bízom benne, hogy gyakrabban fogunk mostantól találkozni.

Naaaa, és akkor jött a hétvége csúcspontja, Regi baba. Meglátogattuk bátyámékat. Ma reggel fél9 körül indultunk. 11 után érkeztünk bátyámékhoz, Regina Gyönyörű kiscsaj. Először megilletődött, hogy sokan vagyunk, de aztán vigyorgott végig. Tesómmal viszonylag sokat beszélgettünk és grilleztünk, míg a többiek bent tevékenykedtek. Regina tentézett, a nagymamák beszélgettek, Reni pedig készítette a köretet. Roppant jól sikerült egyébként az étel (neeem, nem virsli, az szemét, valami tojásfehérjével készült cuccot próbáltunk grillezni).

Tudom-tudom, én is megéheznék a helyetekben a látványtól. Zseniálisan néz ki. Vagy nem. De a szívünk-lelkünk benne van, ez a lényeg. Külöben meg tesóm szerint: "Miért? Mi a baj? Grillezünk. Meg kell pirulnia, nem?" Szerintem:"igen, pirulnia kell és nem szenesednie". A kaja tehát elkészült, jó étvágyat!  

Zeuszanak is jutott pár falat, aki nem annyira kameraérzékeny, de a kedvemért bedobott egy selfie arcot. Köszönjük Zeusz!

Kaja után - fuuu rengeteget ettem, neeem igaz - én lepihentem, mert nem éreztem azt, hogy túlteng bennem az energie. Sőt! :).

Ekkor amúgy kicsit meg is zuhantam, szerintem a fáradtság is, hát na, sírtam egyet. Reni tök kedves volt, megölelgetett. Amúgy tök érdekes, de ahogy kisírtam magam, utána jobban lettem. Nem jó dolog az elfojtás, higgyetek nekem! Vagy ne higgyetek, de tényleg nem jó! 

Délután 5 körül indultunk haza, olyan hmmm fél 8 körül érkeztünk meg. Beszélgettem apukámmal kicsit, jó volt. Tudjátok, többet kéne beszélgetnie az embereknek. Szerintem legalábbis. És nem a felszínes dolgokra gondolok itt, mert azokról remekül el lehet csacsogni és ez is klassz, én is szeretek néha a semmiről fecsegni - bár ez hangulatfüggő, alapvetően csendes típus vagyok, de cáfoljátok meg, aki ismer úgy igazán :D -. Szóval sokat tud dobni az ember lelkiállapotán egy-egy komolyabb beszélgetés. Próbáljátok ki! 

Oh, majdnem kihagytam, hogy kaptam ma egy terméket kipróbálásra, ajándékba. Sok mindent tesztelem már, nem is voltam oda újabban az ilyesmiért, de nem zárkózom el semmi elől, miért tenném. Soha nem tudhatjuk, végül mi válik be, de egyszer valami biztos. Beszámolok majd, hogy használ-e. Köszönöm a felajánlást Bence! 

Akiknek köszönetet szeretnék még mondani: Editnek és az ismerősének is, hiszen folyamatban van a bemutatkozásom angolra fordítása. A napi blogjaimat pedig Péter Bolye fordítja angolra pusztán kedvességből. Bocsi Peti, ez a hétvégi sztori elég hosszúra nyúlt. Szerencsés vagyok, hogy ennyi jó ember megtalált a blogom által. Oh igen, az angol tanulást pedig lehet már lehet jövő héten kezdem Orsolya Anna Hajduval. Köszönöm Nektek! 

Wooow, este 23:45 van és fél5-kor kelnem kell. Valamikor majd biztos ki is pihenem magam, de nem úgy érzem, hogy ez a közeljövőben lesz, hiszen annyi minden vár rám. Jójó, pihenek is, mert tudom, az fontos a fejlődéshez - másrészt kegyetlen rosszul vagyok a fáradtságtól, komolyan :/ -. Upsz, a lényeg! Edzés. Erről szól főként a blog vagy mi a szösz. Kis türelmet kérek ezzel kapcsolatban. Azért elég merész kijelentés volt tőlem 'A verseny'. Nyilván nem arról van szó, hogy bármilyen hatalmas eredményt elérjek ott, belátom, hogy megváltani nem tudom a világot és igen, vannak korlátaim, már az étkezés terén is. De azért nem lenne rossz megjelenni egy versenyen. Elkezdem az edzést és jutok, ahova jutok. Így, mint cél inkább marad a hobby és nem a verseny. Jobb lesz egyelőre, az elmúlt napjaimat is tekintve, fizikailag... :) De szép izmos leszek, abban nem lesz hiba.

Nevergiveupgirl

(Treina)