Helló!

Boldog karácsonyt drága olvasóim!

A karácsonyról nem is ejtenék több szót. Ennek semmi különösebb oka nincs, én imádom a karácsony varázsát, mondjon bárki bármit és akárki akármit, számomra csoda ez a pár nap. De a blogom nem erről szól, hanem a gondolataimról így tehát....

....inkább mesélek egy picit. Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy milyen a lét alacsony hemoglobinnal. Azóta kaptam fincsi vért, hálásan köszönöm (jelenleg 92 a hemoglobinom, ha valakinek ez bármit is mond).

Sokat gondolkodtam vagy inkább csak tűnődtem valamin mostanában. Szóval mesélek. Az a helyzet, hogy amikor gyenge vagyok és 0-24-ben fáj valamim elég durván, akkor baromi nehezemre esik kedvesnek lenni. Mármint tényleg igyekszem, de olyan morci és negatív tudok lenni olyankor, pedig győzködöm magam, hogy ez egy állapot és jobb lesz. Persze ilyenkor motoszkálnak bennem a kérések, hogy "mikor lesz jobb? meddig?". Régebben jobban kezeltem az ilyen "nagyon rosszul vagyok" szitukat. Kicsit már kezdek belefáradni, de nyilván nem fáradhatok el, mert olyan nincs. Tehát van így, aztán van úgy, hogy megkapom a vért és egyébként is picit jobban érzem magam. Nos, akkor annyira, de annyira más az ÉLET, konkrétan leírhatatlan. Ajándék, az élet ajándék, vigyázz rá! Hm....mindig imádom az életet, vér után meg aztán még csodálatosabb.

Minden könnyebben megy, ha rendben érzek, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb vagyok és főként hiszek magamban. Jelzem, egyéb esetben is hiszek magamban, csak néha beszélek butaságokat, azt nem kell komolyan venni. ....és igen, fejben dől el. Kapok tanácsokat, de vannak azért érdekes helyzetek számomra....hogy is mondjam ezt, valaki, aki számomra nem hiteles..., aki nem élt át ilyen vagy hasonló fájdalmakat, gyengeségérzetet....tőle olyan fura hallani azt, hogy így vagy úgy csináljam. Elfogadom, meghallgatom, de rám erőltetni semmit sem lehet, ahhoz túl makacs vagyok, sorry. Elméletben nekem is megy, roppant jól. Hogy gyakorlatban hogy megy? Változó, de annak ellenére, hogy tény, kissé belefáradtam már ebbe a "kórházasdiba" és egyebek, mostanában úgy érzem, hogy a jóra koncentrálok inkább. Nem is tudatosan, eleinte tudatosan tettem, most már észre sem veszem és elfelejtem a rossz dolgokat. Na, nem maximálisan, de nagyrészt. A sikerélmények sokat segítenek és azok vannak illetve, amit még megfigyeltem, zseniális, de amiket leírtam a blogomba, hogy szeretném, vágyom rá, azok elkezdtek megvalósulni. Nagyon durva! Már-már ijesztő, vannak még csodák, úgy tűnik. Elképesztő! Vagy működik a vonzás törvénye. Megjegyzem még mindig Paul a legnagyobb példaképem és motivációm. Egyszer még találkozni fogok vele, tudom, mert rajta van a listán.

Alapvetően más céllal kezdem el blogolni, a kiindulópont a testépítés volt és bebizonyítani, hogy így is képes vagyok akár eljutni egy versenyre. Több testépítővel beszélgetve és az egészségem figyelembe véve, maradt a testépítés hobbi szinten, így jobban is élvezem. Most már  más célja van a blognak. Főleg magam miatt írom, nekem sokat segít, imádom "papírra vetni" a gondolataim és érzéseim. A fő cél persze még titok, de higgyétek el, megcsinálom! Ezt is! Dolgozom rajta!

Visszatérve az előző gondolatmenethez. Az élet tökre könnyű, ha az ember viszonylagos egészséggel bír. Persze lehet ezt sokan másképp látják. De átélve sok mindent, én ezt határozottan ki merem jelenteni. Nem azt mondom, hogy egyébként nem jön nehézség, mert jön, de mindent meg lehet oldani, ha van ereje az embernek fizikailag és lelkileg egyaránt. Azonban ha valaki egészségileg erőtlen, rendben, akkor is megoldható egy-egy "feladat" amit az élet bedob, ez tény, de sokkal nagyobb erőfeszítéssel. Oké, a befektetett energia mindig, minden esetben megtérül, ebben biztos vagyok. Mindenből tanul az ember, hozzáállás kérdése. De lássuk be! Nehezebb! Nos. Ebből az egészből megint mi következik? Mi szerepel a lista élén? Az egészség. Számomra továbbra is gondot okoz az, hogy valóban így éljek. Kicsit csalódtam magamban az elmúlt hetekben - mert nem figyeltem oda magamra eléggé -, és elkezdtem okolni xy-t. De csessze meg...az én felelősségem, senki sem mondta, hogy kinyír, ha ezt vagy azt nem teszem meg. Tehát az én döntésem volt, minden az én felelősségem.

Másik téma, amin agyalok mostanság, hogy mindig szerettem volna megérteni az embereket, de azt hiszem vannak azok a szituációk, amikor már ennek nincs értelme. Megértek sok mindent - úgy gondolom és erről kapok is visszajelzést -, de azt a fene sem érti, hogy miért olyan negatívak sokan. Vajon miért jó az nekik? Mintha keresnék a rosszat, félelmetes. Segítenék! Komolyan. De hogy?! Egyszerűen nem lehet mindenkit megmenteni, hm...és az a helyzet, hogy nem is kell. ...és akkor idevág egy kis okosság, amit a ma reggel olvastam:

"Lehetsz az az ember, aki életével példakép lesz sokaknak. Aki úgy cselekszik, mint ahogyan beszél.
Aki képes másnak csalódást okozni, hogy hű maradhasson önmagához.
Aki minden reggelt, ébredést egy új lehetőségnek lát, és eszerint cselekszik.
Aki tudja, hogy az életében minden érte történik, saját maga hozzájárulásával, s vállalja mindennek a felelősségét.
Aki nem mások megmentésével foglalkozik, hanem naponta törekszik arra, hogy tegnapi önmagához képest jobb emberré váljék.
Aki tudja, hogy ha kapni akar, elsőként adnia kell. Nem másoknak, hanem önmagának. Hiszi, hogy a világ ettől lesz gazdagabb.
Lehetsz az az ember, aki lehetőséget lát az esőben, a szélben, a viharban, és akkor is önfeledt, amikor mások asztal alá bújnak.
Aki tökéletesnek látja ezt a tökéletlen világot, és hiszi, hogy az ő világa a valódi.
Aki képes szeretni csupán magáért a szeretetért, és nem vár viszonzást érte.
Egy ilyen ember valóban az, akinek nem a csillagok irányítják a sorsát, hanem ő irányítja a csillagokat.
Hidd el, Benned van ez a lehetőség..."

Az a helyzet, hogy akármennyire is úgy érzem olykor, hogy nehéz, hogy nem megy és egyéb felejtős gondolatok, akkor is, én boldog vagyok. Alapvetően mindig is az voltam legbelül és úgy vélem ez átsegít bármilyen nehézségen, jöhet bármi, megoldom. Így vagy úgy. Imádom, hogy kedves, pozitív emberek vesznek körül, akiktől tudok tanulni, akik által fejlődöm. Akik nem vittek/visznek előre, hm, őket kizártam és kizárom. Ez az egy életem van. Szeretném magam olyan emberekkel körülvenni, akik megérdemlik a társaságom, akik elfogadják, hogy gyakran tévedek. Én is elfogadom őket, önmagukért, feltétel nélküli szeretettel és ez így gyönyörű, ettől a barátaim, szeretteim. Hibázni fogok, sokszor, amíg élek és nem fogok mindenkinek megfelelni, de...az a helyzet, hogy már nem is szeretnék. Időbe telt míg eljutottam idáig és ezt hálásan köszönöm azoknak, akik erre ráébresztettek.  

Hm, szóval csak a szokásos gondolatokat olvashattátok, de szeretettel írtam Nektek, köszönöm, hogy olvastok!

Nevergiveupgirl

(Treina)