Helló!

Másképp blog. Elmagyarázom az előző rövidke és furcsa mondat jelentését. Az történt ma, hogy megírtam a blogot délután, gondoltam átolvasom még, majd megosztom veletek. De elszaladt az idő és a teendők közepette el is felejtettem, ami jelen esetben nem is gond...ugyanis ki kell egészítenem.

Estefelé találkoztam Petimmel, aki meglepett két szál vörös rózsával, imádom Őt. Hazaérve egy levél várt az asztalomon, édesanyám hozta be. Feladó: Work Force Kft. Címzett: én. Nézem *pislogok nagyokat*, hogy "mi vaaaan?! mi a fene ez?!" - sorry, de ilyen gondolataim voltak, hehe -. Óóóvatosan felbontottam, rendesen lassan, elég vicces jelenet lehetett kívülről, majd mikor megláttam és elolvastam...tudjátok mit csináltam?! Leültem a szoba közepén és csak bámultam magam elé mosolyogva. Leírhatatlan boldogságot éreztem, tudjátok, amikor úgy szétfeszít belül és azt érzed bármire képes vagy. Ezt adtátok nekem, ezt kaptam tőletek. Azt éreztem, hogy átölelném az egész világot és, hogy nekem a legjobb. Csodálatos emberek vagytok, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Íme:

Ha nem lenne olvasható, a szöveg:

Drága Andi! Olvassuk a blogod, nagyon ügyes, motiváló személyiség vagy! Nagyon nagyon szeretünk! Kitartást neked! A Work Force Kft.

Aki nem tudná a Work Force Kft-nél dolgozom, de én a XI., Andiék pedig XIII. kerületben. Meglepett, hogy olvasnak és tényleg nem térek magamhoz a boldogságtól, a meglepettségtől és fantasztikusan jó érzés, hogy gondoltak rám. ....és igen, erre kell gondolnom, amikor rosszabbul vagyok, hogy vannak, akik velem vannak, akik szeretnek és igen, megéri küzdeni mindig.  Jajj, köszönöm Nektek, Andi, Kinga, Gabi és Bence. 

...tehát ezért a másképp blog. :) 

Mesélek egy kicsit a gondolataimról. Rengeteg Brian Tracy könyvet olvasok, ahogy ezt már írtam nektek és sok hanganyagot hallgatok. Az tény, hogy ez bőven kevés, mert a célokért TENNI kell. Úgy gondolom Brian munkássága zseniális, a Főnix szeminárium pedig egy átfogó képet ad. Engem ma a harmadik szekció sarkallt gondolkodásra. Érdemes meghallgatni - ha máskor nem is, - mert senkinek sincs ideje soha semmire vagy legalábbis azt hisszük - főzés, takarítás, vezetés, utazás közben lesz rá időd, vagy épp az esti tv-zés helyett.

Az utóbbi időben a döntéseim nagy részére hatással voltak Brian gondolatai és bizony ezekből a döntésekből semmit sem bántam meg. Segít elhinni, hogy bármit elérhetek, mert én is képes vagyok rá - és te is, és mindenki -. Az is igaz, hogy folyamatosan akadályokba ütközöm, elképesztő mennyire durván..., ami gyakran kiborít és olyankor sok mindent igazságtalannak tartok és a többi. Gyakran el is bizonytalanodom, hogy "nekem ez nem megy", ami nagyon negatív. Sokszor érzem ezt, pl. tegnap este is, mikor hányingerem volt és remegtem a fáradtságtól. Akkor...ott, abban a pillanatban nem az volt bennem, hogy wow, tök jó, elérem a céljaim és milyen csodálatos is minden. Nyilván nem ez a  helyes gondolkodásmód és iszonyat nehéz olyankor vagy akár másnap újra felállni és igenis csinálni tovább. Ilyenkor arra gondolok, hogy oké, ma rossz, ma gyengének érzem magam, de holnap jobb lesz, holnap jön egy új nap, ami csodálatos lesz és küzdhetek a céljaimért, élményekben lesz részem és minden rendben, mert látom magam előtt a sikeres, boldog jövőt. Na, nem leszek álszent, nincs mindig így, tegnap sem volt így, de Peti mellettem volt és ő nagyon-nagyon pozitív személyiség Ilyenkor vissza tud hozni abból a negatív ördögi körből, amit lényegében magamnak generálok a rosszullét mellé teljesen feleslegesen.

Ma azon tűnődtem, hogy természetesen minden élethelyzetből szeretném kihozni a maximumot. Persze van olyan, amiből nem éri meg és tovább kell lépni, mert nem tesz boldoggá. Van, amiből csak valami árán tudom kihozni a maximumot, és ez a valami jelen esetben az egészségem, ami nálam a lista első helyén áll - mint legnagyobb kincs -, azért cserébe semmit. Mert, ha egészség nincs, semmi sincs. Sokszor mégis ezen elvemnek ellentmondóan élek, mert ott motoszkál a gondolat a fejemben, hogy nem hátráltathat. Az a helyzet, hogy nem találtam még meg a helyes megoldást ebben a kérdésben, hogy meddig mehetek el. Szóval jelen esetben még az is lehet, hogy bármit teszek, képtelenség elérni, amit megálmodtam, hogy megvalósítom?! Mert korlátai minden embernek vannak, amiket át lehet lépni, azonban van egy határ. Csak ez így olyan negatívan hat. Amm....például repülni sem tudunk (fizikailag lehetetlen és itt nem a repülővel való repülésre gondolok - nyilván -). Tehát lehet egy olyan úton vagyok és azért teszek meg mindent, ami végül is számomra nem megfelelő?! Meddig éri meg tenni érte? Rendben, ha jó az út, azt érzi az ember belül, tudom, de a kétségek, mint gonosz mankók vagy kis szörnyecskék (színes szörnyek, csak semmi túl ijesztőre ne gondolj, olyan aranyosabb fajtákat képzelj el!) zaklatnak. Illetve az a helyzet, hogy "túl sok mindent szeretnék egyszerre" - még mindig -. Rangsoroltam a céljaim vagy legalábbis elkezdtem, azonban nem jutottam a végére, sehogy sem volt szimpatikus.... Ugyanis annyira összefügg egyik a másikkal, hogy úgy érzem mindegyikkel foglalkoznom kell a siker érdekében. Tényleg az a szitu, hogy nincsenek letisztult, világos céljaim, mert bizonytalan vagyok, hogy merre... Világos, írott célok nélkül pedig nekem nem megy olyan jól. De majd rendezem a gondolataim célok terén ismét, hogy mivel kezdjem és hogyan tovább.

Tudjátok mi lenne klassz? Ha egy sikeres üzletember leülne velem és beszélgetnénk, ha mesélne arról, hogy ő hogyan lett sikeres, mit javasol - elmondanám az aggályaim - és ha belelátnék a napi munkájába pár hétig, az még szuperebb lenne. Erre nagyon vágyom, a személyes tapasztalat a legjobb. Persze itt egy valóban pozitív személyiségre gondolok. Olyan emberre, aki értéket teremt, mert szerintem hosszú távon ezzel lehet sikert elérni. Ha van önként jelentkező.... Úgy vélem eddig nem tettem eleget a céljaimért, beletörődtem olyan helyzetekbe, amikbe nem kellett volna - mert beteg vagyok.....ugyan már.....- , de sosem késő elkezdeni. 

Minden tőlem függ, nem kereshetem önmagamon kívül az okot, ha valami nem jön össze. Pedig előfordul, mert hibáztatom a betegséget, hibáztatok másokat vagy épp a körülményeket. Ez pedig teljesen felesleges energia.

Egyébként biztos vagyok benne, hogy minden célom el fogom érni, ezt egyszerűen érzem belül. Szóval nem aggódom, csak vannak pillanatok, amikor megingok és nem hiszek magamban. Az is tény, hogy mostanában ez elég erősen jelentkezett, több esetben. De legalább felismerem és tudom mi az, amin változtatnom kell. Pozitív emberek társaságára van szükségem, mint Peti és mint a kis csapat, akik ma megleptek. 

"A sikeres emberek mindig keresik a lehetőséget arra, hogy másoknak segítsenek. A sikertelenek, mindig azt kérdezik 'Mi hasznom van nekem ebből?'" Brian Tracy

Oh, és van egy kérésem hozzátok. Egy nagyon kedves ismerősöm, Barna Gergely elindult egy hangszépségversenyen. Fantasztikus tehetség, remek hangja van. Hallgassátok csak meg és döntsetek belátásotok szerint! Én 10-essel szavaztam. Segítsük egymást! Hiszen neked pár perc, neki pedig hatalmas lehetőség. Ugye szavazol? ITT tudod megtenni.

Egy gondolat Ralph Waldo Emersontól:

"Az élet egyik legcsodálatosabb jutalma az, hogy az ember képtelen másoknak őszintén segíteni anélkül, hogy közben önmagán ne segítene." 

mj.: Paullal nagyon "egymásra találtunk" - csak viccelek -, de őt is Brian motiválja. Semmi sem történik véletlen. 

Nevergiveupgirl

(Treina)