Halihó!

Nagyon rosszul vagyok és most jól esik kiírni magamból....nem is tudom megfogalmazni mit érzek belül. Dühös vagyok egy kicsit, mert megint a "miért?!"-ek... Olyan nagyon ki szeretném próbálni úgy az életet, hogy ne érezzek napokig semmilyen fájdalmat. Fogalmam sincs milyen az. Vagy érezzek, de akkor ne legyen hasmenésem, az valami csodálatos lenne. Egy teljesen más élet, nem befolyásolná a mindennapjaim, nem kéne alkalmazkodnom, szervezkedni állandóan, hogy jó vagy legalábbis könnyebb legyen. Nem aggódnék azon, hogy bármilyen programot hogyan oldok meg. Persze, nyilván parázni így sem kell(ene), megoldásokat kell keresni. Oké-oké, kodein, de azért ez sem normális így. Bízom benne, hogy jön majd ilyen téren is még egy jobb időszak az életembe, egyszer valamikor. 

Egyébként táppénzen vagyok még mindig, mostanában az íráshoz sem volt hangulatom és türelmem. Tényleg nem frankó az, ahogy érzem magam. Az idegeskedés is csúnyán betett - feltételezem - és/vagy az ősz. Nincs jó hatással az alapbetegségemre a hideg idő. Elég sok vért veszítek, ettől függetlenül a hgb-om tuti tök jó, aminek nagyon örülök. Ez az utolsó vér jó cucc volt. Köszönöm. A fejem nagyon fáj, most egy kicsit jobb talán így két quarelin után, de kezd megint hányingerem lenni tőle és beleőrülök, annyira elviselhetetlen sokszor. Múlt héten volt pár nap, hogy csak minimálisan fájt, szép napok voltak :). 

Ezektől a kellemetlen tényektől eltekintve még mindig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak, akik támogatnak, velem vannak. Ez is csak egy rossz időszak. El fog múlni. A kiutat alapvetően látom, főleg azért, mert hoztam döntéseket, komolyakat, amelyeket utólag is jónak vélek, még, ha akkor fájt is. Hmmm...na meg az a helyzet, hogy szerintem vannak angyalok, akik köztünk járnak, emberi formát öltve. Úgy érzem az én angyalom végre megtalált és mellettem van és nagyon vigyáz rám. Deee erről majd később, máskor, idővel. Psszt!

Tehát a lényeg annyi, hogy úgy érzem minden a helyére kerül, csak türelem. Van az a fránya puzzle, aminek a darabkái olykor eltűnnek. Meg kell keresni, hogy a helyére tudjam illeszteni. Meg persze a meglévő darabokra is koncentrálni kell, nem csak a hiányzókra. Összetett. 

Az elmúlt hetekben/napokban sokat tanultam, fejlődtem, mindezt úgy, hogy iszonyatos nehéz volt, amiken keresztül mentem. Több csalódás is ért, de elraktam ezeket a megfelelő helyre és úgy kezelem, ahogy nekem a legjobb. A bizalmat egyszer lehet csak eljátszani nálam. Nem vagyok tökéletes, folyamatosan ezt írom, hogy rengeteg mindenben kell változnom és a többi. De vannak határok. A kudarcon sokat elmélkedek mostanában. Elképesztő, nem gondoltam volna eddig, hiába olvastam sokszor erről, de valós az a tény, hogy kell a kudarc, mert tanít és kellenek a nehézségek is. Rendesen unalmas lenne nélküle az élet, szükségünk van a kihívásra, hogy fejlődjünk, hogy a végén büszkék lehessünk magunkra. 

“A siker receptje érdekel? Egyszerű. Duplázd meg kudarcaidat! A kudarcot a siker ellenségének tartják. A kudarcok ugyan visszavethetnek, de sokat tanulhatsz belőlük. Rajta, hibázz csak bátran, siker vár az út végén!”

A bakancslistás pontokat pedig gyűjtöm, oké már így is túl sok hely van, ahova el szeretnék jutni, de mostanában Amerika lett a fő cél. Elképesztően vágyom oda és ezért biztos össze is fog jönni. Nem lehet másképp. Természetesen, ha már ott járok majd meglátogatom Pault is. Oh, ő fantasztikus motiváció továbbra is számomra, edzés terén és az élet más területein is sokat segít az, ahogyan gondolkodik. Ő valóban értéket ad az embereknek. 

Ha már Paul és edzés. A héten csak egyszer tudtam edzeni teremben - az is csoda -, úgyhogy maradt az itthoni. Összeállítunk majd egy edzéstervet is nekem, ammm nem az edzőmmel. 

Szeretném jobban látni magamon a fejlődést, most olyan semmilyen, mintha nem is edzenék lényegében. Bár nyilván kevés is ennyi edzés, több kell. Néha feladnám, meg negatív gondolataim vannak, hogy nehéz elérni azt, amire vágyom és persze azt is tudom, hogy sok mindent ahhoz másképp kéne vagyis KELL tennem. Harcolok magammal, na! De milyen vagyok? Kemény! ....és nem félős! Ennek a sztoriját is el fogom mesélni, elég mókás. :) A feladás témához kanyarodva, ma, mikor nagyon fájt a fejem és megmozdulni sem tudtam szinte a fájdalomtól, úgy éreztem nincs értelme semminek, minek szenvedni és a többi....majd rájöttem, hogy van értelme mindennek, mert sokan szeretnek és sokakat szeretek, de valakit nagyon. Ő hihetetlenül fontos lett számomra nagyon rövid idő alatt. .....és most ezt ő is olvassa! Részletek idővel.

Szóval legyetek most picit türelemmel, sok minden zajlik körülöttem, aminek ilyen vagy olyan lesz a kimenetele, de meg fogtok tudni mindent. A legfontosabb még mindig az egészségem, az életem. Mert ahogy már írtam ez az egy életem van és amikor valaki temetésről, halálról beszél,...akkor mindig szíven üt valami....meg jön a felismerés, hogy valóban most MOST van és ki tudja mikor lesz vége.... 

“Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.” (Charlotte Brontë – Jane Eyre)

Jajj....tegnap is kicsit beparáztam, túltoltam a gyógyszereket, na nem direkt, csak annyira fájt a fejem és...már nem is gondoltam végig, vagy fene tudja. Mindegy is, mert már oké vagyok, csak fura életérzés volt, zsibbadt az egész testem, lassan vettem levegőt.... Két órán belül egy kodein meg két quarelin került a szervezetembe és úgy tűnik ez picit nekem sok volt - szerintem a kodein miatt, nem a két quarelin, azzal nincs baj -. Többet ilyet nem csinálok és csesszetek le nyugodtan! Néha szükségem van rá! 

Tehát összegezve ezt a kissé kusza bejegyzést (ez van jelenleg bennem), mostanában sok vagy legalábbis több döntést kellett/kell hoznom. Ezek megviseltek/megviselnek, de elkezdtem látni a célt, megcsillant a "fény" az út végén, ami talán fényévekre van. Rátaláltam a helyes ösvényre - úgy érzem, aztán kiderül - és ez itt és most gyönyörűnek hat. Nehézségek? Voltak/vannak/lesznek is még, de mindemellett olyanok is vannak és remélem maradnak is, akik mellettem állnak, őszintén, szeretettel, maximálisan és ezért boldog vagyok. Vannak hibáim, hibázok én is és tudni kell kezelni a "dilijeim", ez is egy feladat, hozzám jár. Nem egyszerű cipőben járok, ahogy nyilván mások sem.

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!

De bármi van és bárhogy van, nem szabad feladni soha semmit. Legalábbis addig nem, amíg látjuk - vagy épp érezzük - értelmét a harcnak vagy hívd, ahogy jól esik!

mj.: esetleges elírásokért bocsánat, majd átolvasom, de nem most, mert rettentően fáj a fejem... 

 Nevergiveupgirl

(Treina)