Halihóóó!
Hogy vagytok? :) Én fantasztikusan. Kezdjük a tényekkel, aztán lelkizek egy kicsit, mert én már csak ilyen lelkizős vagyok.
A mai napom úgy nézett ki, hogy 3:40-kor keltem. Nem esett olyan jól, de vajon lehet nyafogni, ha el akarom érni a céljaim? Hmm, amúgy lehet, simán, minden adott hozzá. Nem tiltotta meg senki, csak nem visz előre, ahogy a miért-ek sem, tehát semmiképp sem ajánlott. Kicsit fetrengtem még, nya, aztán 4től dolgoztam 6:50-ig, majd összekaptam magam és 7:30-kor indultam #gym – elvitt apu kocsival, egyébként sokkal több idő lett volna busszal és/vagy gyalog, míg odaérek -. A város másik végében van a terem – választani tudni kell -, ahová nem igazán van összehangolt buszközeledés, főleg reggel.
Abban bíztam, hogy reggel lévén nem lesznek sokan. Tévedtem. Illetve nem mondom azt, hogy olyan rengetegen voltak, de többen, mint hétfő délután. Ez számomra meglepő. Az edzés szuper volt, kardióztunk, illetve használtunk gépeket is (hát, váll, kar) és voltak talajon végzett gyakorlatok is, guggolás, nyújtás, ami ugye alap illetve helyes légzést is tanultunk. Néha elkalandozott a gondolatom, akkor picit szétestem, ez tök jól észrevehető. Ilyenkor egyből elkezdett felmenni a pulzusom 150 fölé, akkor főleg, mikor a munkán kezdtem el kattogni, mert azt csináltam. Aztán Andi is mondta, hogy koncentráljak ide és előre nézzek, tudatosan. Na, egyből ment is vissza szépen a pulzusom. Nagyon jól bírtam az edzést, egyáltalán nem éreztem megterhelőnek, pedig nekem a reggelek neccesek. Egy sima sétától el szoktam fáradni extra durván. Jóó, mondjuk most jó a hemoglobinom így vér után (106 volt kedden, maradjon is így!).
Ammm voltak néha „nem egyszerű gondolataim” edzés közben, mikor egyre többen lettünk. Úgy éreztem mindenki tök izmos már meg mindent tud én meg ott szerencsétlenkedem és kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam. Persze ezt hamar elengedtem és csak magamra figyeltem. Fuu, nem tudom eldönteni, de alapvetően úgy gondolom sok önbizalmam van, néha túl sok, hehe, ha létezik ilyen, szerintem sosem lehet abból sok. De akadnak nagyon negatív időszakok, amikor gyenge vagyok, rosszul vagyok, amikor eszembe jut a heg a hasamon, amikor szeretném, hogy ne legyen ott - pedig kell az, legalább élek -. De nem próbálhatom már ki soha, hogy milyen az, ha nincs ott, és a legszörnyűbb pedig az, hogy NEM EMLÉKSZEM, hogy milyen volt, mikor nem volt, nincs róla emlékképem. Sőt fényképem se, amin látszik a hasam, csak kiskori. Szerintem nem is gondolnak bele sokan ebbe így, ilyen formában, hogy hát ez para... De most elszántam magam, egy elég durva dologra, hm...tessék:
A sokk után folytatom is, mármint a saját sokkolásom után, hogy ezt megléptem. A képen nem látszik, azért csak fekete-fehérben merem, de van vízszintesen is kisebb vágás mindkét oldalon. Mikor bátyám először meglátta azt mondja: "legalább szimmetrikus", hehe, hát ezt azóta sem felejtettem el.
Edzés után is teljesen jól voltam, sőt megint az éreztem, hogy rengeteg energiám van, ami hasznos is volt, mert laza 1 óra séta várt rám. Megnéztem, hogy jön-e busz, legalább félútig, de nem volt szerencsém. Mivel sietnem kellett, mert délre mentem Petihez és még dolgoztam is délelőtt, így elég gyors tempóban gyalogoltam haza. 45 perc alatt teljesítve, ha jól néztem az időt. Gödöllőieknek talán megvan: tesco és Barna Illés cukrász közötti táv. Illés bácsi közelében lakom valahooool, na most már ezt is tudjátok. Ajjjajjj. :D.
Nos. Hazaértem, gyors zuhi és ezzel megvolt a 3. zuhanyzás is délelőttre – reggel, edzés után, hazaséta után – és hajat is mostam. Utána megcsináltam a statisztikákat és egyéb teendőket, amiket muszáj volt. Majd rohanás, de szóóó szerint Petihez. Úgy érzem, hogy tutira segíteni fog és itt is köszönöm neki. Majd folyamatosan beszámolok erről is itt. Hjajj és azok a tyúkok (selyemmizék??!) meg extrém viccesek Peti, kicsit olyanok, mint egy láma kicsiben, de nem akartam mondani, mikor mutattad őket :D. A macsek is irtó jó arc. Majd bandázok még vele. Szóval még állatokat is lehet nézni Petinél, menjetek állatnézőbe! Neeem, csak viccelek, ismertek már, dili vagyok :D.
Nya, aztán hazaséta Petitől, nincs messze 20 perc. De így belegondolva én ma többet sétáltam/mozogtam, mint egy tök egészséges ember (az egészséges az mit jelenet?!). Majd találjátok ki mi következett, amikor hazaértem? Úgy-úgy, dolgozni is kell, tehát pár óra munka következett. Szerencsés vagyok, hogy így rugalmasan meg tudom oldani. Holnap reggel ismét megyek edzeni 8-ra, utána pedig Budapest, XI. kerület, munka. Csak, hogy a rajongóim is tudják merre járok. Itt jelezem, hogy 7 év capoeira tudás van a hátam mögött. Tudok meglepetést okozni, ne próbáld ki!
Na, és akkor most egy kis lelkizős rész. Ha én képes vagyok rá, akkor nagyon sokan képesek rá, nyilván vannak sajnos súlyosabb esetek. Csak higgyetek magatokban és kezdjétek el akár kis lépésekkel. Nem halogatva. "Csináld most!" - by Brian. Tenni kell az álmainkért, mondjuk azt sem árt tudni, hogy mik azok az álmok/vágyak. Aztán menni előre és nem, sosem késő elkezdeni. Most így leírva úgy tűnik, mintha mindez könnyű lenne. Nem mondta senki, hogy az, és igen, létezik az a bizonyos színfalak mögötti rész is. De megcsináltam? Megcsinálom? Meg fogom csinálni? Igen, nem is kérdés. …és erről van szó. Akarom! Megoldom. Megszervezem. Összehozom. Van, amiről lemondok, van, amit előterébe helyezek. Döntések, sok-sok döntés. Nem alakult még ki teljesen, nincs még rendszer – lehet nem is lesz, mert esetemben nehéz – és ez nagyon kívül esik a komfortzónámon, ez a rendszertelenség. Emiatt néha befordulok, olyan hogy is írjam le…. bármikor képes vagyok elbőgni magam érzésem lesz és nagyon érzékeny vagyok - óóóvatosan, köszönöm, hogy megértesz -. Utána meg maximális boldogság. Ahogy írtam már, kemény megélni ezeket a szélsőséges érzelmeket. De kell, megszokom egyébként. Ezen gondolkodtam, hogy erről írjak-e, de legyen egy mondat - idézet - erejéig, szóval sokan irigyek rám, tudom, vannak hiteles forrásaim, vááááháá, óvatosan, vigyázzatok velem! Mindent tudok! De tudjátok van az az idézet, hogy:
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!...
Amiről nem írtam eddig, van egy állandó jellegű fájdalmam egy ideje, ez is ilyen 0-24-ben meglévő történet és nem a fejfájásra gondolok - a fejem megjavult -. Ez új, ilyet a betegség megléte óta nem éreztem, hasonlót igen, többször is, ezért nem parázok annyira rá. De ettől eltekintve elképesztő az, ahogy most érzem magam. Van energiám. Szerintem ez lehet a normális vagy ahhoz közeli, fogalmam sincs, nem emlékszem milyen a „jól lenni életérzés” – bár tuti mindenkinek más, nem is tudhatjuk -.
Amúgy most nagy a szám. Lehet egy vagy két hét múlva 85 lesz a hemoglobinom és gyenge meg feszült leszek és lesznek nagyon rossz pillanataim, most kiindultam abból, ami egy ideje van - kb vér után 2 hét a "jól vagyok" időszak -. Félek is ettől, nyilván tudom, hogy nem helyes félni. Mármint nem úúúúgy félek, attól tartok, hogy akkor nem fogok tudni rendesen edzeni. Ezen gondolkodtam ma edzés után hazafelé séta közben. Majd figyelmeztettem magam, hogy most most van és „Most jó”. Persze reálisnak kell lennem, fel kell picit készülni arra is agyban, hogy nem lesz mindig ilyen, legalábbis nem azonnal. Szóval javítok, lesz mindig ilyen, sőt sokkal jobb is, de türelem - kedvenc tulajdonságom - mert ha gyengébb leszek sem zuhanhatok meg. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Ezért is jó az edzés, önfegyelemre tanít, kontrollálni a gondolataim.
Nevergiveupgirl
(Treina)
