Sziasztok! 

Remélem vártátok már, hogy ma is jelentkezzek. Itt vagyok. Nem túl rég értem haza vagy fene tudja - igazából 17 órára itthon voltam -, pihenek mióta megérkeztem, eltelt az idő. 

Az edzésről nem tudok beszámolni, mert a személyi edzőm lemondta sajnos a tegnapi napot, viszont jövő hét kedden 16 órára megyek hozzá. Várom nagyon.

A mai terv az volt, hogy hajnalban kelek, ez 4:20-at jelent nálam és 7-re bemegyek Laciba (Szt. László kórház, de nekem már csak Laci, megengedhetem magamnak, hogy becézzem, hehe, hisz régi jó barátok vagyunk). Nos, az történt, hogy tegnap este sokáig dolgoztam, így reggel nem volt lelki erőm meg fizikai sem, hogy felkeljek olyan korán. A munka már kész volt, szerencsére rugalmas a munkaidőm és itthonról is tudok dolgozni, így nyugodtan aludtam még 7-ig, 9-kor pedig elindultam meglátogatni Lacit. Ott minden rendben volt, a nővérek - A csajok :D - imádni valóak voltak most is, mint mindig, jajj nagyon szeretem őket!

Ammm....a vérképem romlott egy kicsit, a hétfői 100-as hgb-om (azért ez durván jónak számít nálam) leesett 92-re. Ezt érzem is, amikor hirtelen esik le, akkor megvisel. Hm, öregszem, de komolyan, régen 64-es hgb-vel úszni jártam és simán jól voltam - most azért túloztam - 52-es hgb-vel is. Mostanság 100 alatt már nem érzem olyan bulinak a helyzetet.

Hmmm, nem volt ma barátom a lépcsőzés (és akkor én akarok edzeni? - gondolhatjátok. Igen! Akarok és fogok is, ha kell ágyban fekve! :)). Nya, igen....a lépcsőzés. Imádtam ma ezt a látványt:

Jóóó, nyilván nem hatott azért meg túlságosan pár lépcsőfok. De komolyan majdnem hangosan felnevettem, mikor megláttam, mert pont ma, mikor gyengébbnek érzem magam, akkor van lezárva a mozgólépcső. Én ezeken olyan jót mókázok mindig.

Laci után jött a napom újabb vicces kis része. Úgy tudtam villamospótló buszok járnak a XI. kerületben. Rájöttem tévedtem, mikor szó szerint elszáguldott mellettem egy villamos. Aztán megint egy. Hm, én meg épp ballagtam a pótlóbusz megállójába. Így történt meg az az eset, hogy nem szálltam fel a villamospótló buszra, hiszen az bizony már nem jár. Gondoltam nem baj, ha már így alakult, "edzek" és elsétálok egy megállót, mivel már elindultam a pótló megállójába, nem fordulok vissza. Különben is, az tök ciki! Ahaaa, vannak ilyen heppjeim, pedig aztán senkit nem érdekel szerintem, hogy én merre és hogyan császkálok. De ilyenkor úgy érzem, hogy tuti mindenki engem figyel :D. Háháááá, én vagyok a főszereplő, hehe. Tehát sétáltam inkább előre, jó sokat. Elment mellettem ismét két villamos. Aztán a megállóba érve már elég gyenge voltam, minden vágyam volt, hogy leüljek megpihenni. Erre lehetőség nem volt. Először a korlátnak támaszodva pihiztem és vártam a járművem :DEz tartott nagyjából 5 percig. Nem is értem egyébként, gyakran jár itt a villamos, még torlódnak is. Bezzeg most nem így volt. Úgyhogy 5 perc után szimpatikussá vált az az alsó korlát, ami a képen látható, nagyon kényelmesnek tűnt, eljátszottam a gondolattal, hogy oda én leülök.Komolyan hívogatott a korlát, így engedtem a csábításnak...gondoljon bárki bármit és akárki akármit.

...és milyen jól tettem, hiszen 15 percet tuti vártam a vilire, ahol szerencsére még helyem is volt. Így eljutottam a munkahelyemre. Nem dolgoztam ma túl sokat, inkább csak beszélgettem egy kicsit a főnökömmel, mert elmegy másik helyre, vezetőváltás lesz. Remélem, aki a helyére jön - ismerem -, ő is ilyen kedves és megértő lesz. Szeretnék továbbra is itthonról dolgozni. Gödöllő és a XI. kerület nincs túl közel egymáshoz - milyen remekül választottam munkahelyet :D -, hogy finoman fogalmazzak. Laza 4 óra utazás, ha oda-vissza nézem. Utazgattam amúgy sokáig, hmmm talán 1,5 évig. Azért voltak kemény estéim abban az időszakban, mikor hazaestem remegve a fáradtságtól és télen átfagyva a hidegtől. Simán volt, hogy nekiálltam bőgni, de én magam sem tudtam mi bajom van. Kimerült voltam, ennyi. De imádom a munkám, imádom a főnököm, sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam ennél a cégél. Komolyan tök szerencsés vagyok :). Néha eltűnődöm, hogy minden olyan jól alakul az életemben. Nem lehet véletlen. Vagy ki tudja. Érdekes. Nos, tehát sokat nem voltam ma bent, jöttem is haza hamar. Így sikerült 5 körül megérkeznem. 

Amit szeretnék leírni még mindenképp. Nagyon köszönöm a sok biztatást, amit kaptam tőletek, a sok szeretetet, támogatást, segítséget. Higgyétek el, megcsinálom! Elérem a célom. Meg lesz az a testépítő verseny és a perfekt angol is. Kaptam ugyanis egy felajánlást egy nagyon kedves magántanártól. Ingyen tanulhatok vele angolul. Én bőgtem mikor elolvastam az üzenetét. Nagyon boldog vagyok, nem is tudom átadni, leírni nektek ezt, amit most átélek. Mint egy kisgyerek, aki várja a karácsonyt és izgatott. Ilyesmit érzek a céljaimmal kapcsolatban. Nem tudok aludni sem, mert állandóan pörgök a témán, hogy mit, hogyan, mikor és jajj, jött egy újabb üzenet, megnézem és mosolygok és annyira jóóó érzés. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :) Tényleg nagyon sokan írtok és mindenkinek fogok válaszolni, türelem ;).

Hááááh, képzeljétek, mikor elkezdtem írni ezt a blogot, nagyon fájt a fejem, most, hogy a végére érek, kezd elmúlni. Hmmm, jó hatással vagytok rám! 

Nevergiveupgirl

(Treina)