"NEVER LET ANYTHING STOP YOU"

Crohncolitis_nevergiveupgirl

Mindig, minden helyzetben mosolyogj sugárzóan! Vagy...

2017. augusztus 05. - Nevergiveupgirl

Helló!

Tegnap kaptam vért, ami után mindig tökboldog' szoktam lenni, mert jó érezni, hogy élek. Most nem így volt és valahogy még a mai nap sincs így. Elkezdtem írni is tegnap, de túl fáradtnak és negatívnak éreztem magam, így hagytam a francba.

20631841_1580142575375181_952911371_n.jpg

Ma már egy hajszállal jobb a helyzet, legalábbis reggel így éreztem. Mostanra úgy érzem sokkal jobb és nem azért, mert jól vagyok. Nem kezdem el sorolni mi minden(em) fáj épp, ettől tekintsünk el. Attól viszont ne, hogy eszembe jutottak azok az emberek, akik egy-egy mondatukkal erőt adtak. "A Te életed tiszteletreméltó" - Márk mondta nekem ezt régen, évekkel ezelőtt és szerintem a mai napig nincs tisztában vele, hogy milyen sokat adott ezzel. Talán írtam már erről. Vannak még ilyen "mondataim", amiket számomra fontos emberektől kaptam ajándékba. Ezek mindig segítenek, kihúznak a ..... - pont onnan -. Érdekes, a negatív mondatokat nem jegyeztem meg, pedig biztos voltak azok is.

Szóval változó az, ahogy mostanában érzek lelkileg. De mindig összeszedem magam, mert szeretem az érzést, amikor élénk, lelkes és vidám vagyok. Amikor őszintén, sugárzóan mosolygok az emberekre, amikor van erőm, hogy kihúzzam magam és gyorsan sétáljak, mert önbizalmat ad, ami tökalap', hogy kell.

Szeretem, mikor szeretem magam. Nem azt szeretem, ha más szeret, az is lényeges - bár majdnem azt írtam, hogy az nem érdekel -, mégis a legfontosabb számomra az, hogy saját magammal legyek jóban, összhangban. Onnantól jöhet bármi, megoldom. Oh, na meg az alvás és a vér, mert ők hozzátartoznak a lelki békémhez. A lelki békém pedig a kiegyensúlyozottságomhoz, ami pedig ahhoz, hogy elfogadjam és szeressem magam. Ami pedig ahhoz, hogy másokkal is kedves, türelmes és szeretetteljes legyek. Így ezt vissza is kapom, szép kis körforgás ez. Vagy nevezzük bárhogy, de működik. Tükör. .....és, ha már tükör:

Ha megérted, amit kérek tőled, jó nő leszel. Mert a jónőségnek semmi köze ahhoz, hogy mit mutat a tükör. A jónőség lényege, hogy belül szabad vagy. És bízol. Magadban, és egy kicsit azért másokban is... érted? Ha viszont nem bízol, akkor mindig frusztrált, görcsös kiscsaj maradsz. Nemhogy táncolni nem fogsz tudni, hanem élni sem. Élni, csupa nagybetűvel! - Fejős Éva -.

Azért halkan - vagy hangosan - megjegyzem, hogy szerintem nem kell mindenkit szeretni, én legalábbis nem szeretek mindenkit és ez így van jól. Van, akit őszintén nem kedvelek. Tehát ez remek, mert őszinte vagyok. Naugye'.

Még valami. Mindig, minden helyzetben mosolyogj sugárzóan! Jobban leszel tőle, tényleg, próbáld csak ki! Szomorkodhatsz is, olykor kell, de csak rövid ideig tedd! Hosszú távon nem éri meg. Meg a kávé, a kávé is sokat segít. Mondja ezt egy kávéfüggő, azaz ÉN.

20631858_1580143765375062_1048652565_n.jpg

A meleg miatt ne nyafogj, hanem élvezd! Nyár van, télen meg tél. Szóval szerintem úgy összességében ne hisztizz semmi miatt, hanem értékeld azt, amid van - igen, többször írtam már ezt is, de ismétlés a..... -.  Vagy tudod mit? Tedd azt, amitől Te most épp jól érzed magad! Ha sírni szeretnél, akkor sírj, ha kiabálni, kiabálj, ha csapkodni, csapkodj, tökmindegy'! Te ismered legjobban magad, ezt sose feledd, mondjon bárki bármit! Mert ki vagyok én vagy akárki más, hogy megmondja mit tegyél és hogyan érezz vagy hogy mitől leszel jobban? Na, és Te ki vagy?

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

Most - nem - jó

Hastag sadday

Azt mondják, mikor valami bántja az embert, jót tesz, ha leírja, mert közben rájön, hogy azért "ez nem világvége'" és könnyebb megoldásokat keresni.

news_6631_grafologia1.jpg

Nos. Tökszarul vagyok. Pont. Kicsit (vagy nagyon) el vagyok keseredve és tudom, hogy ez csak egy állapot (mármint a szomorúság), de most akkor is rossz és sokszor máskor is. Egy ideje az eddiginél is rosszabbul alszom, inkább nem mesélek az éjszakáimról. Lassan ott tartok, hogy előre félek az estéktől, ami nyilván töktré'

Épp hányingerem van, fáj a hasam meg a fejem is, de baromira, nehezen kapok levegőt, szédülök és ilyen elcseszikazemberkedvét' dolgok. Jah, fáj az egész testem is...Mitszámít'. Majd elmúlik. Francokat. Számít. Nagyon is. Befolyásolja az életem, a mindennapjaim, de legyen az csak a MA. Várom a holnapot, hátha jobb lesz.

tumblr_static_large.jpg

Sírnék is meg nem is. Néha annyira nem látom már ennek értelmét, küzdeni, harcolni, mindig - nyilván ezek csak pillanatok, percek, órák vagy épp napok, de akármennyi idő is ki kell rángatnom magam onnan -. Olykor az fáj, hogy szeretném, ha értenétek és nem. Tudom, hogy nehéz. Nektek is. Nem is tudom mit mondjak. Valami pozitívat kéne, amm.... Örülök, hogy múlt héten 105 volt a hemoglobinom. Most nem érzem annyinak, de biztos csak rosszulaludtam' és az lehúz fizikailag. Így kezdődött, asszem'. Vagy azzal, hogy egész éjszaka idegeskedtem? Elgondolkodtató.  

Néha azt is érzem, hogy bántanak az emberek, na nem mindenki, csak páran. Ne foglalkozzam vele, tudom. Nem is azt nehéz elengedni, hogy valaki megbánt, úgy értem...inkább azt nem értem, hogy aki nem is ismer igazán miért ítél meg?! Vannak, akik irigyek. De könyörgöm, a betegségemre is irigyek? Tettek vajon valamit azért, hogy jobb legyen? Lehet. Ha igen és mégse jó, akkor csinálják jobban! Ha magukkal foglalkoznának, talán...Nekem is jobban kell vagy másképp, tisztában vagyok vele, világos. Nehéz? Az. Megéri? Meg! 

Az elmúlt hetekben megfigyeltem azt is (sajnos), hogy ha valakinek nemet mondok, mert az az ésszerű, akkor onnantól szar ember vagyok. Ez szintén nem általános, de előfordul és igyekszem megérteni a másik felet(feleket), hiszen mindenkinek van gondja, de a másik fél miért nem gondol ebbe bele, hogy nekem milyen?

Take it easy! 

Ilyen bejegyzés is kell, mert így is van. Ez csak egy nap. Holnap jobb lesz. .....és különben is majd elmúlik, csak:

most nem jó.

Dehogynem. Élek, mi kell még? Világvége meg aztán végképp nincs. Ugye, hogy ugye? Összeszedem magam és sétálok egyet, mert megtehetem. Tedd ezt te is! Vagy egyszerűen légy boldog és hálás azért, hogy sok mindent megtehetsz, ami nem mindenkinek természetes. Ammm és öleld meg a szeretteid, amíg teheted. Ma nagyon érzékeny hangulatom van, ez tény. De...gondolkozz el az élteden. ÉLJ és foglalkozz magaddal vagy azzal, akiket szeretsz! Ne ölj energiát mások csesztetésébe! Felesleges. Idővel megérted. Én meg idővel el tudok majd engedni mindent. Sokat tanulok, háááh, kell hozzá a tapasztalat is, köszönöm. Mindig erősebb leszek, minden tapasztalattal. Keep goning! Stay strong! 

Jelzem, tényleg jót tesz az írás.

Nevergiveupgirl

(Treina)

Hey guys!

Mi történt mióta nem írtam?

Sokminden'. 

Röviden a helyzet:

okay_automatic500.png

Elkezdtem edzeni, személyi edzővel, amit abba is hagytam egy hónap után. Az edzést nem és termen kívül játszom a súlyokkal. Természetesen bízom benne és törekszem rá, hogy vissza tudjak menni Ádámhoz - legjobb edző, szerintem, számomra -. A "miért alakult így?" kérdést nem boncolgatom. Nyomós oka van.

Úgy nagy összességében minden frankó, vért is ritkábban kapok. Mióta nem írtam blogot csak kétszer váltam vámpírrá és fogyasztottam a piros nedűből. Igaziból egyre kevésbé ízlik. Szóval lejövök a szerről hamarosan. Ettől függetlenül továbbra is arra biztatlak Benneteket, hogy adjatok vért! Mert nekünk az ad erőt, energiát, tehát mindazt, ami szükséges egy kiegyensúlyozott élethez. Energia nélkül nehéz minden, rettenetesen. Egyre több nap tapasztalom meg az utóbbi időben azt, hogy elérkezik a délután és még nincs "elájulok" és/vagy "hányingerem van a gyengeségtől" érzésem. Gyakran megállok egy pillanatra, nem szó szerint, bár olyan is előfordul és megélem ezeket a másodperceket, amikor észbe kapok, hogy "wooow, nem érzem, hogy létezem, könnyű vagyok és nem nehéz levegőt venni" és egyszerűen minden olyan csodálatos. Hétvégére elfáradok, de szerencsére fel tudok töltődni, ehhez persze pihennem kell, amit én is nehezen fogadok el olykor, gondolok itt a passzív pihenésre, amikor fel sem kelek egy napig, mert arra van szüksége a szervezetemnek. Azonban szerencsére gyakran jót tesz az aktív pihenés. Amikor nem kattog az agyam mindenféle teendőn. Ez inkább a lelki világom rázza helyre, ami pedig tudjuk, kihat a fizikai állapotra. Múlt hétvégén voltunk motorozni, na, akkor maximálisan jelen voltam és megéltem a pillanatokat. Ha a természeteben vagyok és egyedül sétálgatok is ezt érzem, nyugalmat, biztonságot, boldogságot és, hogy szabad vagyok. Imádok szabad lenni, nem szeretem ha bárki vagy bármi beszabályoz - a betegség pedig gyakran teszi, úgyhogy ezért is vívok kemény harcot sokszor magammal -. Egyébként még mindig szeretek egyedül lenni, mondják, hogy le kéne szoknom róla. Fene tudja.

Megismertem érdekes embereket az elmúlt hetekben. Van, akivel azóta már nem állok szóba, de nem is ez a lényeg. Sokat kaptam tőlük, életfelfogásban. Nem mindennel tudtam egyetérteni, de ez így van jól. Amire szükségem volt, azt megtartottam és hasznosítom nap, mint nap. 

Nagyon sokat számít valóban, hogy hogyan állunk hozzá az élethez és persze az emberekhez. Hiszen "velük élünk". Hatunk egymásra, így vagy úgy. Hiszek abban, hogy idővel minden a helyére kerül, ha teszünk érte és figyelmesek vagyunk. Örülök a visszajelzésnek, hogy van, akit - akiket - én motiválok. Nekem ez óriási erőt ad, köszönöm. Ilyenkor tudom, hogy ezért IS van értelme küzdeni. Persze főként magam miatt csinálok mindent, mert ez az én küzdelmem. Ezt már azért megtanultam. Alapvetően úgy gondolom, hogy mindenki magát motiválja. Vagyis a célja. Megint ide lyukadtam ki, célok. Hm, mert a célok visznek előre, történjen bármi.

Pár napja olvastam, hogy:

Könnyebb magad belecselekedni a motivációba, mint belemotiválni magad a cselekvésbe.

Átment? Szóval kezdd el! Rájössz, hogy jó érzéssel tölt el, látod az eredményt és máris motivált leszel. Legyen az bármi - futás, edzés, munka...tanulás...-  Elkezded akár a futást és nő az állóképességed, több energiád lesz, jobb alakod, majd megállapítod, hogy "oooo, ez jóóó, tetszik" és máris motivált leszel. Azaz belecselekedted magad a motivációba. Ellenkező esetben mondogatod, hogy "húúúú, holnaptól futok, de klassz lesz", majd felkelsz reggel és szabad az eső, nem mész futni. Nem motiváltad bele magad a cselekvésbe. Remélem érthető a különbség.

Nem is "okoskodom" tovább, csak jöttem egy kis 'minden rendben van' helyzetjelentéssel.

Nem tudom mikor jövök újra, nem szeretném hanyagolni a blogot. Addig is élvezzétek a nyarat, a jó időt. Én imádom.

 

Nevergiveupgirl

(Treinamento)

 

 

 

 

 

Ez az én küzdelmem, nyugodtan lehetek önző, nem ártok vele senkinek

Helló!

Hogy vagytok? Remélem mindenkit feltölt ez a szép napsütéses idő. Nekem nagyon jól esik a szürke tél után. Na, de mesélek, hiszen biztos izgatottan várjátok, hogy mi a helyzet velem. Az elmúlt hónapom kissé kaotikusra sikerült, érzelmileg. Voltak nagyon jó és nagyon rossz napjaim, aztán végül elkezdett a "nagyon rossz" dominálni. Azért az idézőjel, mert ez nem csupán rosszkedv volt, annál sokkal több. Ezt csak a közvetlen környezetem vette észre, illetve azért sejthette bárki egy-egy megosztásomból.

thisismystory_video.jpg

Az egész úgy kezdődött - szerintem -, hogy eldöntöttem, nem nyafogok, nem panaszkodok (még mindig fenntartom a jogot, hogy ezek a kifejezések mást jelentenek annál, mint, amikor egy betegséggel küzdő ember szeretné olykor elmondani mégis mi játszódik le benne egy másnak átlagosnak számító nap után, hullafáradtan, remegve hazaesve....). Ennek a döntésnek több oka van. Először is önmagam, mert úgy gondolom, azzal, hogy beszélek róla csak energiát adok a negatív érzéseknek, fájdalomnak, illetve, ha kívülről ezt megerősítik az semmiképp nem visz előre. Ettől csak rosszabb lesz, önigazolás, amit nagyon sok ember tesz - több ismerősömön tapasztalom sajnos és ez elég kellemetlen, konkrétan azt érzem, hogy leszívják az energiám -. Például a betegségem régebbi történéseiről utálok mesélni, mert fáj, mert nem kellenek azok az emlékek. De egy fárasztó nap után 5-10 percben elmondani - és nem csak mosolyogni, mint egy idióta -, hogy kikészültem a sok hülyeség miatt, az talán más kategória, nem tudom egyébként. Mindenesetre úgy érzem velem ez a módszer olyan jót nem tett, inkább elfojtás lett belőle. De csak azért, mert rosszul csináltam. Ez akkor hasznos, ha az ember a gondolataiból is elengedi a negatívat, illetve ki tudja cserélni pozitívra. Azonban, ha magában kattog tovább, kifelé viszont azt mutatja, hogy minden happy, az csak ingerlékennyé teszi az embert - engem azzá tett -. Ez pedig a közvetlen környezetemnek sem jó, úgyis látják, hogy valami nem oké és itt a vicc, hogy a másik ok pont a körülöttem lévők kímélése is volt (lett volna). Nekem sem esik jól, ha elveszik az energiám a sok negatív cuccal, fuuu, lelkileg totál ki tud készíteni, amikor egy pozitív gondolata sincs az illetőnek. Kemény, rossz lehet az ilyen embernek saját magával létezni, pedig magát nem tudja elküldeni sehova és elmenekülni sem tud - ezért kell jóban lennünk önmagunkkal -. Én nem szeretném ezt tenni senkivel, ha előfordult bocsánat. Van egy egyensúly ebben is. Meg kell találni.

Önmagammal kell ezt lejátszani, pozitív dolgokra koncentrálni, megoldást keresni. Ezt is teszem, de higgyétek el, kívülről roppant könnyű megmondani a frankót, mikor jól vagy legalábbis jobban van az ember. Olyankor az én világom is más, teljesen, annyira, hogy nem is értem, hogy tudtam olyan szomorú lenni, vagy épp feszült. Hogy a fenébe tudtam olyan rossznak látni mindent? A válasz persze egyszerű: "A külvilág belső világunk tükörképe". Hasznos kis gondolat ez, érdemes elgondolkodni rajta, mikor ítélkezünk, mikor hibát látunk MÁSban - értitek -. Nézz magadba, lehet az a hiba benned van, vagy benned is ott lapul. Önismeretnek jó játék.

Azt is tudom, hogy nincs "ha jobban lennék...", erről írtam már. Mégis, igenis eszembe jut, mert olyan dolgokat fogadok el így, alkuszom meg, amit sokszor konkrétan megalázónak érzek - és csúnya ezt tenni magammal -. De kezdek felébredni, hogy hahó, azért, mert ilyen állapotban vagyok még nem kell ezt tennem magammal! Így nézve jogos mindenki cseszegetése. Nyilván miattam teszik, nekik miért lenne érdekük poénból mondogatni ezt-azt, de élni helyettem nem tud senki és megélni sem dolgokat. Köszönöm továbbra is a tanácsokat, de szögezzük le azt is, hogy minden ember más és mi magunk is folyamatosan változunk. 

Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.

A másik érdekes és nem új felismerés, hogy talán túl kedves vagyok, ez most így hülyén hangzik, de sajnos azt látom, hogy az jut előre, aki átgázol mindenkin - mondhatjuk, hogy az, aki határozott és kiáll magáért, ez így rendben is van, de én konkrét átgázolásról beszélek, amikor az illetőt nem érdekli, hogy a másik emberben kárt tesz, jelzem, hogy ez múlt heti tapasztalat -. Nem, nem célom ilyenné válni, nem is fogok. Szeretnék jó példát mutatni, mert a világ a példánktól változik meg. Azonban egy egészséges önzőség nekem sem árt(ana). Ez az én küzdelmem, nyugodtan lehetek önző, nem ártok vele senkinek, azt hiszem ez az egyik kulcs. A másik pedig az, hogy a kritikától lazán el kell vonatkoztatni. Most komolyan, ennyi az egész és csak úgy éld az életed, ahogy szeretnéd? Nem, mert vannak játékszabályok, amiket be kell tartani és ehhez jönnek még a plusz nehézségek, mindenkinek más. Tekintsünk rájuk megoldandó feladatként, kihívásként.

Arra volt nagyon jó az elmúlt egy hónap, de főként az utóbbi két hét, hogy elkezdtem edzeni.

10960161_1376444372672389_729127054620513101_o_1424343559.jpg

Ennek van egy sztorija. Múlt hét hétvégén történt valami, ami maximálisan kiborított. Felébredtem vasárnap reggel és bámultam a plafont és azon tűnődtem, hogy egy életem van, ez így nem mehet tovább és elkezdtem pötyögni a telefonomon, hogy "személyi edzőt keresek.....". Nagyjából végig sem gondoltam mit írok, csak úgy jött és megosztottam itt-ott. Nyilván régen érett bennem a gondolat, de mindig ott volt a KIFOGÁS, hogy "de mégis hogy lenne már rá energiám, élni is alig van sokszor", "drága", "próbálkoztam már másfajta edzéssel, kudarcot vallottam és nem szeretnék újra csalódni magamban". Végül pont ez segített, hiszen mennyit papoltam már a kudarcról. Azt mondják, hogy a "sikersztorik mögött számos kudarc is áll." A sikeres ember először elbukik - sőt, többször is -, aztán pedig gyökeresen megváltozik az élete, mert nem adja fel. Legyen így, gondoltam! Szerencsére nagyon segítőkész volt mindenki és rengetegen írtatok, köszönöm szépen ezúton is. Komolyan meglepődtem. Jól esik. Így nagyon hamar megtaláltam a számomra megfelelő edzőt. Tudom, hogy nem lesz könnyű és még mindig nincs fogalmam arról, hogy hogy lesz energiám mindenre. De ezt most picit elengedem és az élet megoldja. Nem idegeskedhetek azon egész életemben, hogy "jajj, gyenge vagyok", jelenleg ez így van rendben, el kell fogadni és menni előre. Persze most megint könnyebb, mert pénteken kaptam vért, ismét a "bárcsak így maradnék örökre" életérzést élem. Elképesztő. Sokan így élnek nap, mint nap, ezzel az érzéssel? Úgy értem, hogy van elég hemoglobinjuk. Mégis megy a nyafogás, meg a kifogás sokaknál. Wow, komolyan, el sem hiszem. Sőt! Azért így sincs 120 a hemoglobinom, vajon milyen lehet 130 körülivel létezni? Szerintem megváltanám a világot, hehe, csak viccelek - vagy nem -.

Szóval úgy gondolom, hogy nem, nem csak az edzés fog segíteni, hanem az életmódváltás, ami nyilván összetett. De az edzés ad egy lökést mindehhez, hogy odafigyeljek, hogy rendesen táplálkozzam, többet pihenjek, magamra is legyen időm, ne csak másra és ne helyezzek már mindent és mindenkit magam elé.

Arra is rájöttem az utóbbi hetekben, hogy kik azok, akikre valóban számíthatok, a többiek meg kapják be! Bocs, de ez van. Szerintem ez most így tökéletes végszó.

Update: sétáltam egyet és járt az agyam - ahogy szokott -, muszáj leírnom. Elég régóta olvastok, (bár lehet vannak újak, nektek üdv, régieknek pacsi és köszönöm, hogy velem vagytok) és gyakran leírom ugyanazt, vagy legalábbis hasonló gondolatokat. Hogy miért van ez így? Mert még nem sikerült változtatni mindenen. Hogy negatív dolgokról is írok? Szerintem ez jó! Miért? Mert most ezen a szinten vagyok és szeretnék fejlődni, ezért teszek is.

Másrészt, tudjátok valóban ez az igazság (szépítsem?), ilyen az életem, nem rózsaszín tündérmese - tudom, másé sem - és rajtam (is) múlik, hogy happy end legyen a vége. Ebből kell kihoznom a maximumot és lehet valakit épp ez fog motiválni, hogy innen is lehet indulni, el lehet kezdeni akár egy életmódváltást (edzés, tudatos étkezés, meditálás, pihenés....ect.), de bármi mást, ami neked segít, amire vágysz. Mert könnyű vagy legalábbis könnyebb, ha úgy nagyjából minden rendben van és akkor gondolunk egyet és menjünk még előre. Az is nagyon nagyszerű, nem is erről van most szó. Mindenhez kell akaraterő és kitartás. De bele lehet vágni bárhonnan, bele kell vágni, ha van egy álmod tegyél érte, bármi áron, mert értelmet ad annak, hogy felkelsz reggel és tudod, miért teszed. Erre az érzésre minden embernek szüksége van, mindenki megérdemli. Megéri, hidd el, csak ne félj!

Engem Paul motivált és motivál a mai napig. Számomra is meglepő, furcsa, megdöbbentő és nem találok rá megfelelő szót, hogy miért pont Ő, a világ másik feléből. Sokszor segít egy-egy döntésemnél is, ha úgy érzem "bajban vagyok" megkérdeztem magamtól, hogy "ebben a helyzetben Paul vajon mit tenne?" így elkezdem keresni a megoldást, ami jó kiindulópont. Tudom, hogy ő nem adja fel, mert ha van egy rossz napja, tudja, hogy el fog múlni és mindig a jót várja, a jóra számít, előre néz. Ha kitartunk és küzdünk meglesz az eredménye. Mostanában pedig azt mondja mindenre, hogy "easy", akkor is, ha nehéz. Én is így teszek és megcsinálom. Ismerem a múltját, hogy honnan indult, miken ment keresztül, számomra ő hiteles, valószínű ezért lett Ő a példaképem. Természetesen a teljes életútjával nem vagyok tisztában, de ahhoz pont eleget tudok, hogy higgyek abban: fel lehet állni, akárhol tartasz is most, csak bízz magadban!  ...és, hogy mit gondolnak az emberek? Az utcán vagy bárhol...az nem számít, gondold azt, hogy csak statiszták

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

 

Milyen vagyok? Mesélj!

Helló!

Valamiért gyakran blogolok vér után. Talán azért, mert szeretném átadni, hogy mennyire nagyszerűen érzem magam ilyenkor. Most is. 

Szeretnék így maradni, örökre. Hogyan kell? 

Jójó, tudom, hogy vannak dolgok, amiken mások szerint változtatnom kell. Ez rendben van. 

Változtam az utóbbi időben. Sokat. Egyelőre ez sokaknál kiveri a biztosítékot. Evvan'. Vannak élethelyzetek, amik kiváltják ezt, aztán majd elmúlik. Tudjátok, minden elmúlik egyszer.

Nos. Hogy hogyan maradjak így? Jól. Sok hemoglobinnal. 

  • No stress (azthogykell'?)
  • Ne foglalkozzam a kritikával, főleg nem azokkal, amelyekkel szándékosan le akarnak húzni. Ezt amúgy köszi, mostanában jókat mosolygok a próbálkozásokon és az jót tesz.
  • Egyek. Normálisan. Jóoké', jogos.
  • Ne kávézzak ennyit (nem is kávézom sokat)
  • Ne hagyjam, hogy kihasználjanak (ez összetett téma)
  • Ne panaszkodjak!
  • Ne nyafogjak!
  • Ne magyarázkodjak!
  • Ne parázzak előre hülyeségek miatt! (90%-ban meg sem valósul, alaptalan félelmek)
  • Ha épp jól vagyok, ne féljek előre, hogy "majd megint milyen rossz lesz, ha rossz lesz :D". Csak úgy éljek a "mostban", tudod: "Most jó".
  • Magamnak Én legyek a legfontosabb! Legyek önzőbb! 
  • Higgyek magamban! Ha én nem hiszek, akkor ki fog?

Szóval összességében Én Én vagyok, Te pedig Te vagy, ilyen egyszerű. Nem tudhatom helyetted, hogy mi jó neked, ahogy helyettem sem tudhatja senki. Kívülről tökegyszerű'. A javaslatokat köszönöm szépen, szükségem is van rá, de aztán azt kezdek az információval, amit szeretnék. Ezt fogadd el! Ha nem tetszik, csak engedd el és kész! 

Lehet nem vágyom rá, hogy "segíts"! Olyan szinten biztos nem, hogy azt hallom: "szarul csinálod". Lehet. Majd rájövök. De ne mondd meg, hogy hogyan éljek! Ezt is köszi! Nem mindig kellenek szavak.

Elfogadom. Nyilván nem jól csinálom, ha így vagyok, ahogy. Azonban senki sincs a helyemben. Változok, jobb lesz, egyre jobb. Idő. Vannak szokások. Nem egy nap alatt váltak szokássá. Nem is egy nap alatt fognak "elmúlni". Persze lehet az lenne a jó, egy drasztikus váltás. De fogalmam sincs, hogy hogyan kell. 

Nem ismertek, senki sem. Ne higgy a látszatnak, van, hogy csal! 

Hogy miért vagyok most "ilyen"? Milyen vagyok? :) Mesélj!

16788017_1397732480282859_2077349236_n.jpg

 

Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

Egy újabb "véres" nap után

Helló!

Régen jelentkeztem, magamnak ugyan írogattam a gondolataim, ezeket egyelőre nem osztom meg veletek. Ennek semmi különös oka nincs, egyrészt már sokat leírtam belőlük az előző bejegyzéseimben, másrészt kicsit szomorúak, illetve most nem annyira szeretnék lelkizni. Ma csak tényközlök - ez azért nem teljesen így lesz -, vagy valami hasonló.

Változás - lásd előző bejegyzés -. Nem olyan egyszerű az. A jó állapotot megtartani pláne nem könnyű feladat. Főleg így télen, bár azt mondják minden lelki eredetű, fene tudja - ahogy mondani szoktam -. De nagyjából november vége-december eleje óta beteg vagyok (torokfájás, láz, köhögés). El sem múlik igazán, vagyis baromi gonosz. Mikor kezdek örülni, hogy meggyógyultam, akkor újra támad. Elég nehezen viselem, úgy alapból iszonyatosan utálom ezt a torokfájós témát, engem jobban kiborít, mint az alapbetegség. De az is lehet, hogy pont azért, mert az is rosszabb lesz ilyenkor, napokig az ágyból kikelni alig tudtam és ez sajnos nem túlzás.

Szóval igen, most is beteg vagyok, annyira nem kellemes, 75 lett a hemoglobinom is. Kaptam ma vért, hogy erős(ebb) legyek, aztán kezdhessem elölről az egész tönkreteszemmagam'projektet. Jah, nem. Mindig elfelejtem, hogy vigyáznom kell magamra és azt is, hogy  nem baj, hogy furcsa vagyok. Mire gondolok ezalatt és miért érzem így? Ha igény lesz rá kifejtem és igény nélkül is, csak most nincs energiám hosszasan pötyögni (és nem lelkizek :D), hosszú volt ez a nap. Csak azt mondom, hogy rendben van így. Szerintem.safe_image.jpg

Visszatérve picit, nyilván viccelek azzal, hogy tönkreteszem magam, de gyakran úgy  érzem, hogy nekem minden és mindenki fontosabb, mint önmagam (most akkor mégis lelkizek?). Azért nyugi, betelt a pohár és ugyan vannak helyzetek, amikor/amiért nem szólok, mert felesleges energia (egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy "szard le", hát ammm, inkább azt mondom, hogy elengedem, de igaza van, ráadásul sok mindenben igaza van), de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok róla. Nem csípem, ha átvernek vagy hülyének néznek és a többi hasonló kedvesség, legyen szó az élet bármely területéről és persze az igazságtalanság sem a kedvencem. Azonban! Amennyiben ezekből a dolgokból károm nem származik és előnyöm sem, hogy küzdenem kellene ellenük/értük úgy az egészségem fontosabb és lássuk be, egyébként is fontosabb. 

Kissé elszomorított a butaságom, mert senki sem adja vissza az időm, amit arra fecsérlek, hogy idegeskedek és aggódom felesleges dolgok/helyzetek miatt. Ez megbetegít, pedig az életem az enyém, felelős vagyok érte, helyettem nem vigyázhat rá SENKI. Óriási ajándék, amit meg kell becsülni és tudod: Légy hálás!

Na, de mesélek még a mai napról. Ugye megkapta a vért Lackóban. A csajok most is extra cukik voltak, mint mindig. Nem fogok megint áradozni, hogy mennyire klassz érzés így "több vérrel" a lét, de hazafelé majdnem elbőgtem magam a buszon, hogy nekem ez KELL (ahogy egy autó is KELL, mert megkönnyítené az életem, úgyhogy a lista elejére került), ez az érzés....örökre, állandóan, mindig.... Na, és akkor változtassak, ugye! Nem érti senki sem, hogy mit és miért teszek. Én magam sem sokszor, de nagy káosz tud lenni abból, ha rossz állapotban igyekszik az ember összeegyeztetni mindent mindennel és persze plusz teher, ha valaki ilyen, mint én. Milyen vagyok? Szeretnék - akarok! - rengeteg mindent és nyilván tudom, hogy ezekért tenni is kell és teszek is. Mivel szeretnék mindent elérni - most azonnal, gyorsan - így keletkezik egy ellenállás (feszültség, aggódás) bennem a vágyott céllal kapcsolatban és pont ettől lesz kilátástalanabb a helyzet. Tudom, rangsoroljam és a többi. :) Rajta vagyok. Szóval olykor vissza kell vennem picit, lazulni és minden össze fog állni, csak rendben kell lennem. Hm, és olykor aggódunk olyan dolgok miatt, amik nem is számítanak, nem igaz? :)

Összességében a mai nap csodálatos volt, persze még nem árultam el a fő okot. Írt Paul - reggel, így feldobta az egész napom -, zseniális, hogy mindig jól tud időzíteni. Lássuk be, tud valamit! Sokat "beszélgettünk" -. Megy ez az angol nekem - de listás az angol tanfolyam is -, legalábbis azt mondja nincs vele probléma - aranyos -. Megértjük egymást, az a lényeg. Oh, és szívesen lát....mármint Amerikában.

A végére egy Laci kórházas selfie, mert nem én lennék, ha nem lenne ilyen kép...., akik követnek Instán, már láthatták.16358364_1376678915721549_1234467212_n.jpg

 .....és......

ne feledd, csodálatos vagy!

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

 

Változás

Halihó!

Szuper napjaim vannak, mondjuk érdekes ezt így kijelenteni azok után, hogy durván rosszul voltam az ünnepek alatt és most sem érzem magam sokkal jobban. Azonban az a helyzet, hogy egyre jobban kezelem az olyan helyzeteket, amikor legszívesebben felrobbannék a dühtől és törnék-zúznék, mert elszomorít a gyengeség érzése és leírhatatlanul utálom átélni a sok fájdalmat, mégis türelmesnek kell lennem ilyenkor  - és itt főként magamra gondolok, úgy értem magammal szemben -. Alapvetően ez is tanít, sokat tanulok és ezt felhasználom az életben. Ilyen szempontból még szerencsésnek is mondhatom magam. Úgy érzem minden egyre jobban alakul az életemben, örülök a tavalyi döntéseimnek, mostanra beigazolódni látszik, hogy helyesek voltak (akkor is, ha meghozni fájdalmas volt). 

Maximálisan motivált vagyok újra és úgy gondolom ez is segít abban, hogy legyőzzem a negatív érzéseket és/vagy gondolatokat illetve pozitívra cseréljem. Ne értsetek félre, szoktam szomorú lenni, egyelőre. Úgy gondolom nincs ezzel baj. Amikor feszült vagyok és dühös az sokkal kellemetlenebb, mert erőteljesen kihat a környezetemre is - de cáfoljátok meg, ha nincs így -. Ez pedig nem helyes, ezen változtatnom kell. Az egyik módszerem elárulom, persze nagy titok nincs:stop1.jpg

Nem mondom, hogy mindig bejön, de sokat segít. Hiszen, ha elkezdesz mosolyogni egy idő után valóban jobban érzed magad. Persze mosolyogni baromi nehéz, mikor épp teljesen másképp érez az ember, de egy próbát megér. Hidd el! (jah előtte nyugodtan dühöngj, bőgj, szerintem azt is kell! csak ne tartson sokáig, mert az élet rövid)

Hogy mitől vagyok motivált? Fura, de jót tett ez a két ünnep közötti nagyon ramatyul vagyok időszak. Sokat voltam egyedül, feküdtem a csöndben, gondolkodtam...szenvedtem és átértékeltem. Remélem ez nem ideiglenes. Mondjuk érdekes, mert ez most annyira más érzés, ez nem arról szól, hogy elhatároztam, hogy ilyen vagy olyan leszek és például nem idegeskedem. Cseppet sem. Hanem konkrétan megváltoztam, fantasztikus - nekem nagyon fura megélni és bízom benne, hogy már így maradok -. Olyan dolgokon, amik miatt pár hónapja kiborultam volna már csak mosolygok. Egy életem van és ha az én lelkiismeretem tiszta, akkor mondhat bárki bármit és akárki akármit én akkor is értékes ember vagyok.

Ha már motiváció, Paullal beszélgettem egy kicsit. Zseniális. Komolyan nem tudom miért és hogyan hat rám ennyire, egyszerűen a kisugárzása is elképesztő. Neki köszönhető, hogy elkezdtem blogot írni. Bizonyos döntések meghozatalában is segített, pedig ő nem mondott semmit. Csak tudom, hogy ő mit tett volna és ez nekem elég volt, hogy jól döntsek. Fene tudja miért van ez így, de csodálatos, hogy ismerhetem. Nagyon hálás vagyok neki, fogalma sincs arról, hogy mennyire és ti sem tudjátok elképzelni. Komolyan varázslatos az egész. Hogy ő hogyan vészeli át a rosszabb napokat? Az ő életében egyre kevesebb van - hozzáállás -, de sajnos történnek tragédiák és a többi. Egyszerűen hisz abban, hogy holnap jobb lesz és úgy is lesz. 

Más.

Majdnem elfelejtettem, pénteken kapok vért, aminek most (is) örülök. Annak persze nem, hogy szükségem van rá, azonban annak igen, hogy erősebb leszek megint és jobban tudok koncentrálni. Imádom az érzést, amikor több erőm van és szinte csak úgy lebegek, nincs terheket cipelek érzésem - ezt a gyengeség okozza -. Úgy várom a hétvégét, mint kisgyermek a karácsonyt - ha már így ünnepek után vagyunk -. Olyan klassz lesz elmenni ide-oda Petivel úgy, hogy van energiám, mert az elmúlt 1 hónapban nem igazán tapasztaltam, hogy milyen az. Teljesen más megélni az élményeket, amikor fizikailag is rendben érzek. Hálás vagyok a véradóknak és köszönöm, hogy te is adtál vért és/vagy fogsz adni, amennyiben megteheted.

Hogy mi a jelenlegi elsődleges cél? Első körben jobban lenni, ez persze csak egy irtó pici részcél. A legnehezebb feladat az, hogy a jobban vagyok/jól vagyok állapotot megtartsam és még jobbá tegyem. Tudjátok, "nem megszerezni nehéz, hanem megtartani". Igaz ez mindenre! 

Aztán ki kell dolgoznom egy stratégiát, amiben minden benne van. Komoly szervezést igényel, de ezt már megszoktam. Változtattam az étrendemen is, illetve még alakítom, úgy érzem beválik. Elkezdtem vitaminokat szedni nagyobb mennyiségben, tudom, erre jobban odafigyelhettem volna eddig is, de valahogy úgy voltam vele, hogy úgyis tökre mindegy. Pedig nincs így. Főleg a magnézium lett barátom és a C, D vitamin. Na, meg persze az elmaradhatatlan edzés. Egy kis marketing, #nike 

15801768_1354755204580587_998360974_n.jpg

Ezzel gond nem lesz, mert elég megszállott módon képes vagyok edzeni még akkor is, ha semmi máshoz nincs erőm - persze van az az állapot, ami az elmúlt időszakban is zajlott, hogy nem megy, sehogyse', ezt túl kell élni lelkileg, nem könnyű számomra -.  Szóval imádom, kell, a mindenem a mozgás és ez így is marad. Továbbá szeretnék változtatni a kapcsolataimon, főleg a magammal való kapcsolaton, mert az hatással van másokra is illetve szeretném bővíteni az ismeretségi köröm olyan pozitív emberekkel, mint Lajos, aki ma is megmondta a frankót:

Pedig az élet semmivel sem hosszabb gyűlölködéssel....viszont sokkal sz@rabb, mert nem jut energia örülni annak, hogy itt lehetünk,és rácsodálkozhatunk erre a gyönyörű világra...! - mondta ezt Lajos, aki túlélt mindent

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karácsony....jaaa NEM is

Helló!

Boldog karácsonyt drága olvasóim!

merry-christmas-hd-images.jpg

A karácsonyról nem is ejtenék több szót. Ennek semmi különösebb oka nincs, én imádom a karácsony varázsát, mondjon bárki bármit és akárki akármit, számomra csoda ez a pár nap. De a blogom nem erről szól, hanem a gondolataimról így tehát....

....inkább mesélek egy picit. Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy milyen a lét alacsony hemoglobinnal. Azóta kaptam fincsi vért, hálásan köszönöm (jelenleg 92 a hemoglobinom, ha valakinek ez bármit is mond).

Sokat gondolkodtam vagy inkább csak tűnődtem valamin mostanában. Szóval mesélek. Az a helyzet, hogy amikor gyenge vagyok és 0-24-ben fáj valamim elég durván, akkor baromi nehezemre esik kedvesnek lenni. Mármint tényleg igyekszem, de olyan morci és negatív tudok lenni olyankor, pedig győzködöm magam, hogy ez egy állapot és jobb lesz. Persze ilyenkor motoszkálnak bennem a kérések, hogy "mikor lesz jobb? meddig?". Régebben jobban kezeltem az ilyen "nagyon rosszul vagyok" szitukat. Kicsit már kezdek belefáradni, de nyilván nem fáradhatok el, mert olyan nincs. Tehát van így, aztán van úgy, hogy megkapom a vért és egyébként is picit jobban érzem magam. Nos, akkor annyira, de annyira más az ÉLET, konkrétan leírhatatlan. Ajándék, az élet ajándék, vigyázz rá! Hm....mindig imádom az életet, vér után meg aztán még csodálatosabb.

Minden könnyebben megy, ha rendben érzek, türelmesebb és kiegyensúlyozottabb vagyok és főként hiszek magamban. Jelzem, egyéb esetben is hiszek magamban, csak néha beszélek butaságokat, azt nem kell komolyan venni. ....és igen, fejben dől el. Kapok tanácsokat, de vannak azért érdekes helyzetek számomra....hogy is mondjam ezt, valaki, aki számomra nem hiteles..., aki nem élt át ilyen vagy hasonló fájdalmakat, gyengeségérzetet....tőle olyan fura hallani azt, hogy így vagy úgy csináljam. Elfogadom, meghallgatom, de rám erőltetni semmit sem lehet, ahhoz túl makacs vagyok, sorry. Elméletben nekem is megy, roppant jól. Hogy gyakorlatban hogy megy? Változó, de annak ellenére, hogy tény, kissé belefáradtam már ebbe a "kórházasdiba" és egyebek, mostanában úgy érzem, hogy a jóra koncentrálok inkább. Nem is tudatosan, eleinte tudatosan tettem, most már észre sem veszem és elfelejtem a rossz dolgokat. Na, nem maximálisan, de nagyrészt. A sikerélmények sokat segítenek és azok vannak illetve, amit még megfigyeltem, zseniális, de amiket leírtam a blogomba, hogy szeretném, vágyom rá, azok elkezdtek megvalósulni. Nagyon durva! Már-már ijesztő, vannak még csodák, úgy tűnik. Elképesztő! Vagy működik a vonzás törvénye. Megjegyzem még mindig Paul a legnagyobb példaképem és motivációm. Egyszer még találkozni fogok vele, tudom, mert rajta van a listán.

Alapvetően más céllal kezdem el blogolni, a kiindulópont a testépítés volt és bebizonyítani, hogy így is képes vagyok akár eljutni egy versenyre. Több testépítővel beszélgetve és az egészségem figyelembe véve, maradt a testépítés hobbi szinten, így jobban is élvezem. Most már  más célja van a blognak. Főleg magam miatt írom, nekem sokat segít, imádom "papírra vetni" a gondolataim és érzéseim. A fő cél persze még titok, de higgyétek el, megcsinálom! Ezt is! Dolgozom rajta!

Visszatérve az előző gondolatmenethez. Az élet tökre könnyű, ha az ember viszonylagos egészséggel bír. Persze lehet ezt sokan másképp látják. De átélve sok mindent, én ezt határozottan ki merem jelenteni. Nem azt mondom, hogy egyébként nem jön nehézség, mert jön, de mindent meg lehet oldani, ha van ereje az embernek fizikailag és lelkileg egyaránt. Azonban ha valaki egészségileg erőtlen, rendben, akkor is megoldható egy-egy "feladat" amit az élet bedob, ez tény, de sokkal nagyobb erőfeszítéssel. Oké, a befektetett energia mindig, minden esetben megtérül, ebben biztos vagyok. Mindenből tanul az ember, hozzáállás kérdése. De lássuk be! Nehezebb! Nos. Ebből az egészből megint mi következik? Mi szerepel a lista élén? Az egészség. Számomra továbbra is gondot okoz az, hogy valóban így éljek. Kicsit csalódtam magamban az elmúlt hetekben - mert nem figyeltem oda magamra eléggé -, és elkezdtem okolni xy-t. De csessze meg...az én felelősségem, senki sem mondta, hogy kinyír, ha ezt vagy azt nem teszem meg. Tehát az én döntésem volt, minden az én felelősségem.

Másik téma, amin agyalok mostanság, hogy mindig szerettem volna megérteni az embereket, de azt hiszem vannak azok a szituációk, amikor már ennek nincs értelme. Megértek sok mindent - úgy gondolom és erről kapok is visszajelzést -, de azt a fene sem érti, hogy miért olyan negatívak sokan. Vajon miért jó az nekik? Mintha keresnék a rosszat, félelmetes. Segítenék! Komolyan. De hogy?! Egyszerűen nem lehet mindenkit megmenteni, hm...és az a helyzet, hogy nem is kell. ...és akkor idevág egy kis okosság, amit a ma reggel olvastam:

"Lehetsz az az ember, aki életével példakép lesz sokaknak. Aki úgy cselekszik, mint ahogyan beszél.
Aki képes másnak csalódást okozni, hogy hű maradhasson önmagához.
Aki minden reggelt, ébredést egy új lehetőségnek lát, és eszerint cselekszik.
Aki tudja, hogy az életében minden érte történik, saját maga hozzájárulásával, s vállalja mindennek a felelősségét.
Aki nem mások megmentésével foglalkozik, hanem naponta törekszik arra, hogy tegnapi önmagához képest jobb emberré váljék.
Aki tudja, hogy ha kapni akar, elsőként adnia kell. Nem másoknak, hanem önmagának. Hiszi, hogy a világ ettől lesz gazdagabb.
Lehetsz az az ember, aki lehetőséget lát az esőben, a szélben, a viharban, és akkor is önfeledt, amikor mások asztal alá bújnak.
Aki tökéletesnek látja ezt a tökéletlen világot, és hiszi, hogy az ő világa a valódi.
Aki képes szeretni csupán magáért a szeretetért, és nem vár viszonzást érte.
Egy ilyen ember valóban az, akinek nem a csillagok irányítják a sorsát, hanem ő irányítja a csillagokat.
Hidd el, Benned van ez a lehetőség..."

Az a helyzet, hogy akármennyire is úgy érzem olykor, hogy nehéz, hogy nem megy és egyéb felejtős gondolatok, akkor is, én boldog vagyok. Alapvetően mindig is az voltam legbelül és úgy vélem ez átsegít bármilyen nehézségen, jöhet bármi, megoldom. Így vagy úgy. Imádom, hogy kedves, pozitív emberek vesznek körül, akiktől tudok tanulni, akik által fejlődöm. Akik nem vittek/visznek előre, hm, őket kizártam és kizárom. Ez az egy életem van. Szeretném magam olyan emberekkel körülvenni, akik megérdemlik a társaságom, akik elfogadják, hogy gyakran tévedek. Én is elfogadom őket, önmagukért, feltétel nélküli szeretettel és ez így gyönyörű, ettől a barátaim, szeretteim. Hibázni fogok, sokszor, amíg élek és nem fogok mindenkinek megfelelni, de...az a helyzet, hogy már nem is szeretnék. Időbe telt míg eljutottam idáig és ezt hálásan köszönöm azoknak, akik erre ráébresztettek.  

Hm, szóval csak a szokásos gondolatokat olvashattátok, de szeretettel írtam Nektek, köszönöm, hogy olvastok!

 34c3bd32d2b549433c5c7635c2f0cada.jpg

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

Kérlek, adjatok vért, hogy érezzük: szükség van ránk

"Because when you’re with them, it will help them to believe that tomorrow will be a beautiful day. That’s all they need"

Helló!

Az előző bejegyzést szívem szerint törölném, de hát akkor épp úgy....most meg így... 

Arról szeretnék és fogok is írni, hogy hogyan élem meg azt, ami jelenleg zajlik körülöttem. Azt gondolom, hogy remekül, mindaddig, amíg valaki el nem hiteti velem azt, hogy ez nincs így. Úgyhogy most már tényleg csak magamra hallgatok és arra a bizonyos belső sugallatra, amit érzek. Majdnem hoztam egy rossz döntést, mert hagytam magam befolyásolni, de annyira rosszul éreztem magam attól az "úttól", valahogy nem volt a helyén semmi, mintha minden elkezdett volna szétesni....szerencsére odafigyeltem a jelekre. Hálás vagyok, hogy időben észrevettem, furán hangzik... vagy mégsem, de "nincsenek véletlenek". Nem szeretném más életét élni, amit más gondol számomra jónak.

Az időd véges, ezért ne pazarold arra, hogy valaki más életét éld. Ne hagyd, hogy dogmák irányítsanak – mert akkor más emberek gondolatai szerint élsz. Ne hagyd, hogy mások véleményének a zaja elnyomja a belső hangodat! És ami a legfontosabb, legyen bátorságod követni a szíved és a megérzéseid! Azok tudják, hogy igazából mivé akarsz válni. Minden egyéb másodlagos.
Steve Jobs

A lényeg, hogy magamra koncentrálok, arra, amit ÉRZEK. Azonban nem ilyen egyszerű ez sem, hiszen, amikor "nagyon" vérszegény vagyok bizony előfordulnak gyönyörű negatív gondolataim, komolyan...már-már bámulatos.... Idézem: "Miért vagyok beteg? Miért kell havonta vagy épp két hetente vért kapnom? Miért vannak olyan tüneteim, fájdalmaim, amiket kidobnék a pi...ába? - sorry, de ezt nem lehet szebben - Hogy fogom így elérni a céljaim? Hogy álmodjak ilyen állapotban nagyot?! Elég vagyok így? Mennyi mindenre vagyok/leszek így képes? "Zseniális" - irónia -...milyen könnyű lenne amúgy, komolyan belegondolni is fáj, hogy az energiám hiánya milyen mértékben hátráltat/kihat rám, mert...(...) - ezt túl hosszú lenne részletezni, de kapcsolatos az önbecsüléssel, biztos van, aki megérti. Tudod, amikor kicsinek és jelentéktelennek érzem magam, mert gyenge vagyok, mert fáj minden -. A francba, de utálom ezt, gyűlölöm, sikeres lehetnék...elérhetnék bármit, de így..." és a többi. Talán már az is klassz, hogy felismerem azt, hogy nem erre kell koncentrálnom, hanem arra, hogy képes vagyok bármire, mert nem hagyom el magam, nem adom fel. Igen, bevallom rossz, hogy senki sem látja milyen küzdelem van a mindennapjaim mögött és nem érzem, hogy elismernék...de tudom, ez csak az én egom, hülyeség, higgyek magamban és pont. 

....Hiszek.....és akkor a kedvenc képem :)14632900_1282551538467621_4987656990009215293_n.jpg

A lényeg persze az, hogy szerencsés vagyok, hiszen remek szüleim vannak, akik szeretnek, támogatnak és csodálatos barátaim, akik szintén felemelnek sokszor és kihúznak az "önsajnálatból" - jaaa van olyan is néha, lássuk be - és akik elhitetik velem, hogy bármit elérhetek, bármit, amit csak elképzeltem és vannak nagy álmaim. Fájdalmas? Nehezebben valósítom meg? Hm, na és? Annál büszkébb leszek magamra, sőt vagyok is! Paul is írta nekem - ő tényleg az az ember, aki miatt bármikor képes vagyok összeszedni magam, sok ilyen emberre van még szükségem, úgy vélem -, hogy harcoljak, mert elképesztő érzés lesz majd, amikor megvalósulnak a vágyaim és közben...az út is szép, csak észre kell venni a benne rejlő lehetőségeket. Nyilván akkor is felemelő lenne mindez, ha betegség nélkül jutnék el a kitűzött célig, de talán a betegség is ad vagy adott. Nem tudhatom és senki sem. Lehet más ember lennék, más emberek vennének körül...másképp gondolkodnék. Teljesen mindegy, a "mi lenne, ha...", mégis felmerül bennem időnként és ettől szomorú leszek és kicsit csalódott. Ilyenkor olvasok és/vagy hallgatok egy kis Brian-t és átgondolom az életem, összeszedem magam és minden újra a helyére kerül a kis világomban. (Persze a legjobb, ha van egy kis erőm edzeni, az mindent visz :)).

Nem tudom még, hogy hol a határ, mi az, ami megéri és mi nem. De jobban odafigyelek az egészségemre, mint eddig. Persze, eléggé határon mozgok - szerintem még épp belefér -. Nyolcvanhét a hemoglobinom, ami nem olyan rossz - nekem -, de ma már éreztem, hogy hangyányit nehezebb gondolkodni/koncentrálni és fizikailag gyenge vagyok, nehezebben kapok levegőt - lépcső nem barát - és érdekes, de picit ilyenkor üresnek érzem magam, elég ijesztő tud lenni, főleg estére, mikor full kimerült vagyok. 

Ammm....de ez az egész ma sem érdekelt, cseppet sem. Mert jól éreztem magam lelkileg és ez többet adott. Így mérlegeltem. Nem mentem Laci kórházba, majd hétfőn. Jól jönne egy kis vér - oké, csajok? :P -. Jójó, tudom, hogy nem így megy ez, másnak is szüksége van a "piros lötyire". 

Ha megteheted, kérlek, adj vért! Adni jó! (őőőő kapni is  :D, ha már szükséges)

14992040_1283434601712648_7552193322638701519_n.jpg

Köszönjük!

Nekünk fantasztikus érzés az, amikor cucchoz jutunk - ahogy én hívom - utána újra rendesen kapunk levegőt, tudunk normálisan vagy legalábbis viszonylag normálisan lépcsőzni - tudod milyen sok lépcső jön szembe nap, mint nap, ha tömegközlekedik az ember? néha megszámolom -, tudok edzeni is - jó ez már nem létfontosságú, bár számomra igen -, és főként tudunk dolgozni. Hasznosak lehetünk a társadalom számára és azt érezhetjük, hogy igen, szükség van ránk is és küzdhetünk, hogy elérjük a céljainkat. "....hogy szükség van ránk...." kiemelném ezt és azt hiszem beszélhetek - írhatok - általánosságban, hogy ez az egyik legfontosabb. Minden ember alapvető igénye a fontosság érzése és a szeretet. Ha szeretetet adunk és kapunk...hm...az megment! Nem is arra gondolok, hogy életet ment, bár szerintem még azt is, de nekem sokszor a napom menti meg egy-egy mosoly, egy jó szó. Ezekre az "apróságokra" szükségem van ahhoz, hogy rendben érezzek. Igyekszem ezt adni én is, jelzem, nem mindig sikerül - mert még nem vagyok maximálisan jóban magammal - nem vagyok szent, csak angyal, meg hercegnő, hehe, jól van na, nem....vagy de? Hm, azt döntsd el te! :) Meg mindenki döntse el maga, bár úgy vagyok már ezzel, hogy a véleményed a tiéd, nem tartozik rám. Könnyebb az élet, mióta így gondolkodom - kemény pár napja.... -.

Igen....nem a legkellemesebb érzés ez, mikor nincs elég vörösvértest a szervezetemben. Nagyon kihat a kedvemre is, roppant tudatosnak kell ilyenkor lennem, hogy ne hagyjam el magam, mikor reggel alig tudok kikelni az ágyból, amikor a negyedik fájdalomcsillapítót veszem be fejfájásra, amikor nem tudok aludni attól, hogy lüktet a fejem - állandó jelleggel, mert maximum enyhül a fájdalomcsillapító hatására -, amikor nehéz egyáltalán létezni, nemhogy ÉLNI. Ilyenkor saját magamnak kell bebizonyítani, hogy igenis ÉLEK. Tehát felkelek, odateszem magam - van, hogy konkrét terv kell adott esetben egy naphoz, hogy hogyan lesz a legkönnyebb mégis élményekkel teli és hasznosan eltöltött, kemény szervezést igényel, profi vagyok benne :D - és megyek előre...mert engem semmi sem állíthat meg. Hogy hol a határ - kedvenc kérdésem -? Hagyjuk, majd érzem! Azt teszem, ami boldoggá tesz. Ha elcseszem? Így jártam. De minden rendben lesz (tudom-tudom, van)...zseniális ez az egész ÉLETIZÉ'. Csodálatos, hogy mire képes az emberi agy, hogy milyen csodákra vagyunk képesek a gondolataink által és persze a szeretet által. Szerintem megéri erre odafigyelni, megéri segíteni és szeretettel fordulni mindenkihez. Minden befektetett energia megtérül, előbb-utóbb. Hiszek ebben. ....és "Ne bírálj másokat, ne ítélj, ne panaszkodj" - azt mondanánk, hogy könnyű ezt betartani, szerintem baromira nincs így. Én itt a blogomban szoktam nyafogni - amúgy mit jelent az, hogy nyafogni? ;) -, ezt tudom, bocsánat érte, szeretem leírni az érzéseim. 

Szóval az a helyzet, hogy helyére kell pakolni a gondolataim, illetve pozitívra cserélni és elhagyni a "miért?"-eket, mert nem visznek előre. Most picit káoszos még MINDIG, amit megélek, sok minden eszembe jutott a múltból is, ami mondjuk úgy: felkavart. Erről írtam már az előző bejegyzésben is, de vannak még egyebek, amit megtartanék magamnak. 

Amikor nincs elég hemoglobin....nos....egy szóval jellemezve az: tré! Annyi minden kimaradt az életemből emiatt (is), 2011 szeptembere (mi történt akkor? - tudom, csak költői kérdés volt -) óta "állandóan" vérre van szükségem és előtte is elég gyengécske voltam, műtétek és a többi. Nem akarom, hogy ne legyen magától értetődő az, hogy sétálok az utcán vagy edzek egy jót, hogy felkelek reggel és 'kipattanok' az ágyból, hogy elmegyek bulizni péntek vagy szombat este vagy csak kikapcsolódni egy kicsit - ez full kimaradt - és lehetne sorolni. Sokszor úgy érzem lemaradok valamiről, hogy még még még sok élmény KELL, de most azonnal! Vicces, de így van. Emiatt előfordul, hogy kapkodok, hogy rohanok és nem vagyok kiegyensúlyozott, ezen is változtatni fogok és jobban megélem a pillanatokat. Hmmm, visszatérve az élményekre....ma sem tudtam menni bandázni Lajosékkal, pedig szuper lett volna. Akárhogy is próbálom (ne próbáld, tedd, tudoooom :D), már csak feküdni van erőm, de lesz jobb, biztos vagyok benne, sőt abban is, hogy hamarosan így lesz....és ez az, ami számít. Mert velem csak jó dolog történhet innentől. Eldöntöttem és kész. Köszönöm azoknak, akik felnyitották a szemem, még akkor is, ha nem tudnak róla. :)

"Because when you’re with them, it will help them to believe that tomorrow will be a beautiful day. That’s all they need"

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

 

 

Te mersz segítséget kérni? Ébresztő!

Helló!

Nagy a valószínűsége annak, hogy most nem kéne blogot írnom, mert nagyon rossz kedvem van, ami úgy nagyjából egyik pillanatról a másikra alakult ki. Eddig sem ugrottam ki a bőrömből - az utóbbi időben -, de azért ennyire nem éreztem vészesnek a szitut. Mondjuk annyira igen, hogy elmentem pszichológushoz. Először úgy gondoltam, hogy erről nem fogok írni, de miért ne tenném?! Szeretnék jól lenni, szeretnék megragadni minden lehetőséget, hogy rendben érezzek. Elég labilis vagyok lelkileg, ha képes vagyok egy mondattól vagy egy témától (munka) olyan szinten megzuhanni, hogy sötét szoba, hangos zene, külvilág kizárása és "valaki mentsen mááár meg!" gondolat és nincskiútsemmibőlfeeling'... Mindeközben tudom, hogy többen segítenek, de még inkább segítenének - ha 'értenék' mire van szükségem ilyenkor -. Sokan persze nem is tudják, hogy igazából ennyire durván nem vagyok jól és/vagy nem akarják/tudják elfogadni vagy épp el sem hiszik, de még az is lehet, hogy akadnak olyanok, akiket ez tesz boldoggá - róluk nem ejtenék szót, maximum annyira, hogy kérjetek segítséget, mert nem normális, sorry, de ez az igazság -. 

Az elmúlt hmm...hosszú időben - évek -, próbáltam becsapni saját magam is, hogy minden rendben van és a külvilág felé is azt mutattam, hogy tök erős vagyok, mert úgy véltem, úgy vagyok szerethető, hiszen kinek a társaságát keressük? Na, ugye! Tökrejogos'. Persze valójában baromi erős vagyok, mondjon akárki akármit és bárki bármit - legbelül én is tudom ezt, csak néha elfelejtem -. Pár napja felidéztem mi is történt velem a műtéteim során vagy épp után és wow...nem tudom kibírnám-e újra meg úgy egyáltalán...., te jó ég...egy lyuk volt a hasamon hónapokig  és most nem a sztómára gondolok, hanem azon felül és a többi. Talán ezeket fel sem dolgoztam soha, csak elnyomtam magamban frankón és most a munkahelyi stressz (mert az hoz elő mindent úgy érzem) hatására felerősödik minden fájdalmas emlék (értem én, hogy az a múlt és élek, és ezért hálás is vagyok, de igen, emlékszem mindenre és...(..)...).

Szóval nem tudom, valaki látta az elmúlt időben, hogy segítségre van szükségem? Ha igen, akkor valaki nyúlt felém, hogy hejjj, figyu, segítek?! Valaki felismerte, hogy nincs minden rendben? Valaki figyelt rám úgy igazán vagy csak ímmel-ámmal és söpörjük a szőnyeg alá?! Nem kérek felszínesen semmit, köszönöm. Egyébként igen, Peti figyelt és figyel is rám...és az a helyzet, hogy mások is. Pont annyian (az utóbbi időben már), hogy tökéletesen elég (elvileg, bár sose elég :D). De az elmúlt években másképp éreztem. Oké, rendben van, értem én, hogy az én felelősségem minden és szóljak és kérjek és a többi, hiszen senki sem gondolatolvasó. Úgy vélem meg is tettem párszor, sanszos, hogy nem megfelelően kommunikáltam. 

De no para, alapvetően jó ez, ami most van, mert most jutottam el odáig, hogy eléggé fáj és rájöttem végre tényleg, hogy csak saját magam menthetem meg. Hiszen mindenkinek elég baja van és mindenkinek a maga baja a legfájóbb és nem vághatom senki fejéhez, hogy 'miért nem figyeltél rám?", miközben én sem figyelek/figyeltem másra, legalábbis nem eléggé - asszem' -. Miért is nem? Mert nem vagyok rendben magammal és így nehéz, így nem megy. Na, hát ez az! Másnak is ugyanilyen nehéz, nem csak nekem és ezt belátva....sajnálom. Tényleg, őszintén sajnálom, hogy én sem figyeltem eléggé, nem segítettem, mikor kellett volna vagy épp jelenleg nem tudok maximálisan odafigyelni. Magunkat kell megmenteni, persze figyeljünk a másikra, forduljunk mindenki felé szeretettel, de ahogy érzünk belül, azt tudjuk nyújtani kifelé. Magadnak te vagy az első. Nem engedheted meg magadnak, hogy ne így legyen. Miért olyan nehéz ez? Miért vártam vagy talán általánosíthatok várjuk sokszor mástól a megoldást? Mert van úgy, hogy egyedül nem megy. Ezért kell segítséget kérni! Nincs ebben semmi rossz, sőt.... Gondolj bele mennyi szörnyűség megelőzhető lenne, ha jobban odafigyelnénk egymásra, ha mernénk kérni és igen, ha rendben lennénk önmagunkkal.

Egyszerűen nekem is most magamra kell koncentrálnom, mert jól akarok lenni és igenis jól leszek! Senki és semmi nem állíthat meg. Mert ez az egy életem van. 

Kérlek, ha úgy érzed bajban vagy kérj segítséget te is - lehet épp ezzel mented meg magad, mert lépsz -. Érted már? Így értem azt, hogy magam menthetem meg, mert senki nem fog tudni megmenteni, amíg én nem akarom igazán. Magunknál kezdődik, de ez nem egyenlő azzal, hogy egyedül kell megoldani mindent. Én itt csúsztam el. Itt hibáztam. Te ne cseszd el, ne várj sokáig, mert annál nehezebb lesz! Ne sajnáld magad, hanem cselekedj, állj fel és menj és, ha kell kérj! Nem vagy egyedül, soha nem vagy egyedül, ebben biztos vagyok.

Fura érzés ennyire kiadni magam, hogy mi rejlik a mosolygós arc mögött, de azért is írom le, hogy miken mentem és megyek keresztül, mert megkérlek, hogy ne juss el idáig, hanem tényleg ébredj fel! ....és igen, mondom ezt most magamnak is, hogy ébresztő! Mert most is mi történt? Egy aprócska (más számára "aprócska", nekem összedőlt tőle a világom) mondat úgy lehúzott, hogy közel jártam hozzá, hogy teljesen beforduljak, de szerencsére elkezdtem írni és most ez nyitotta fel a szemem. Ez, hogy pötyöghetek nektek, köszönöm. Meg kell találni, hogy mi az, ami kihoz abból a bizonyos állapotból, ami kibillent, ha csak kicsit is. Nekem most nagyon jól esik kiírni magamból és jók ezek a felismerések, amelyekre ilyenkor jövök rá. Persze-persze...tudom azt is, hogy holnap reggel felébredek és arra fogok gondolni, hogy oh, jajj, nem kellett volna ezt megosztanom veletek, nem kell mindenkinek mindent tudnia rólam, hogy milyen nehézségeket élek meg és blablablablabla. De!...de talán mégis kell. Ha csak egy embernek is segít, akkor kell! Másrészt meg, ahogy említettem, nekem jót tesz az írás, így nincs kérdés, egy embernek már segítettem, magamnak.

Összességében pedig minden rendben van és ez a lényeg. Élek, ma is csodálatos napom volt. Vannak céljaim, amikért küzdhetek, amiket el is fogok érni. Vannak, akik támogatnak és ez megnyugtató. Lesznek időszakok, amikor kétségbeesek, hogy jó úton járok-e? Akkor vissza kell néznem és belátnom, hogy oké, ijesztő az új, az ismeretlen és elindulni egy teljesen más irányba....de nem tehetem ennél is jobban tönkre magam és az az út, amin eddig jártam nem visz előre - sokat adott, sokat kaptam az elmúlt években is az élettől, ami a hasznomra válik, látom, érzem, hasznosítom és ezért is hálás vagyok, de elég volt abból, hogy nem figyelek magamra, ez már csak hátráltat -. Nagyon rossz gondolataim vannak olykor-olykor.... Eszméletlenül kimerült vagyok. Pihennem kell és összeszedni magam fizikailag és lelkileg egyaránt. Valami olyasmit szoktak mondani, hogy "innen szép nyerni". Legyen így! Én nyerni fogok.

thank_you_for_your_support_by_melody_ike-d4vgrkd.jpg

Köszönöm a támogatásod!

Ammm.... még az is lehet, hogy inkább annak nagy a valószínűsége, hogy pont most kellett blogot írnom. 

 

 

Nevergiveupgirl

(Treina)