"NEVER LET ANYTHING STOP YOU"

Crohncolitis_nevergiveupgirl

Crohncolitis_nevergiveupgirl

Te miben hiszel?

2017. szeptember 24. - Nevergiveupgirl

Helló!

Az újabb bejegyzés születésének több oka van és annak is, hogy miért hallgattam mostanában. Utóbbit elengedtem vagy szebben fogalmazva, hátrahagytam.

miert-felejtsuk-el-a-multat_3fb2db6cccf4a23383383394b28b2b31.jpg

Az elmúlt napokban ismét volt alkalmam az élet nagy kérdésein elmélkedni. …és tudjátok mi történt? Megkaptam a választ. Wow, ugye? Hallgattam ilyen-olyan önfejlesztő „okosságokat”, amikkel kapcsolatban nem szeretnék véleményt megfogalmazni, csak annyit, hogy egyik-másik elég manipulatív, persze ezzel semmi baj, ha jó irányba visz. A kulcsszó ebben a témában is az aranyközépút. Az egyik videóban pont az élet drámaiságáról volt szó – hogy ezt a videót ki ajánlotta pár hónappal ezelőtt, az maradjon titok, de én jót mosolyogtam most rajta és hát…nincsenek véletlenek, vagy vannak, fene tudja, ez érdemelne egy bejegyzést, hogy erről mit gondolok - és számomra megfelelő időben, megfelelő választ kaptam. Idézem, nem szó szerint, de a lényeget átadja:

Az élet legmélyebb kérdéseire tettekben lehet válaszolni, nem szavakban. Szenvedsz? Megkérdezem, hogy miben segíthetek? Az élet drámaiságára kapcsolatokban adunk választ. Megölellek, felveszem a telefont, sírhatsz a vállamon és a többi….

Napok óta – jóó, csak három napja - annyira rosszul vagyok, hogy a fekvésen kívül más nem igazán megy, de nem ez a fontos, hanem az, hogy ez a pár mondat nekem rengeteg erőt adott. Miért? Mert a környezetemben többen így reagálnak. Ha nem érzem jól magam, megkérdezik, hogy miben segíthetnek? Ha kell, támogatnak, velem vannak, és ez nagyon felemelő. Persze általában az a válaszom, hogy semmit nem tehetnek, vagy nincs szükségem semmire – mert én szeretek egyedül lenni, amikor pocsékul vagyok és drámai az élet, ennek is oka van, lentebb Péter gondolatit olvasva remélem megértitek -, de ettől még jól esik a gesztus és ki tudja, lehet épp élek a lehetőséggel. Emlékszem nem volt ez mindig így. Voltak sokszor az üres szavak. Jól tud esni egy-egy jó szó, persze, de lássuk be, nem ér annyit, mint egy „Miben segíthetek?" "Tudok valamiben segíteni?" vagy épp egy „Szükséged van valamire?” kérdés. Legalábbis én így érzek. Természetesen a kérdés után, ha igen a válasz, akkor ott vannak a tettek is, azért ez egyértelmű, normális esetben. Nem az üres kérdésekről beszélek vagyis írok.

A bejegyzés másik oka pedig az instagramon mostanában érkezett üzenetek, melyek újra és újra ráébresztenek arra, hogy van értelme. Az oldal építésének is, a blognak is és persze a küzdésnek, kitartásnak még akkor is, ha épp csak a szobám négy fala vesz körül. Nekem ilyenkor a közösségi oldalak a jelentik a külvilágot és ezért hálás vagyok. Talán így másképp is tekintek ezekre a felületekre. Fontosak a kapcsolatok és ilyen formában is sok-sok csodálatos embert ismertem meg. 

Engedéllyel idézek is két üzenetet, egyik @peterpazmandy gondolatai. Mostanában a gyengeség miatt nem megy annyira a koncentrálás, hogy átadjam a gondolataim szépen, érhetően, világosan, azonban mikor Pétert olvastam azt éreztem, hogy „wow, igen, végre valaki érti és zseniálisan megfogalmazza azt, amit nekem nem mindig sikerül”. Olvassátok figyelmesen, kiemeltem valamit!

Szia! Olvastam a blogod - mindenkinek olvasnia kellene! Olyan embereknek is erőt adhat, akinek semmi baja - igazán lélekformáló. Én már a napfényben úsztam, de fél lábbal még a gödörben - most sikerült azt is kihúznom, miután olvastam a soraid. Ezt nagyon köszönöm neked! Más, de kellően súlyos problémám volt amit most nem írnék le. Hasonlóan cselekedtem, gondolkodtam mint te. A közvetlen családomon kívül mindenkit kizártam az életemből.

Egyszerűen azért, mert nem akartam, hogy betegként kezeljenek, hogy egy vendégségben alám tolják a széket stb... Szerencsére az én bajom egy sikeres műtéttel lezárult. Azóta mindenhez és mindenkihez másképp viszonyulok! Amiket és ahogy leírtál, mintha a saját gondolataimat, érzéseimet is látnám. Megváltoztam, de ez pozitív hozadéka a történteknek. Így ismeretlenül is minden jót kívánok! Valósítsd meg a céljaid, élvezd a naplementéket! Kitartás!

A szememben te vagy a legerősebb ember! Még egyszer köszönöm a blogod, hogy olvashattam a soraid! További szép napot!...és ahogy Hosszú Katinka az Iron Lady, úgy Csóré Andrea a Nevergiveupgirl!

Most már értitek, hogy miért szeretem olykor egyedül megélni a nagyon rossz napokat? Persze olykor felmerül bennem, hogy változtatok ezen, kipróbálom milyen társasággal. De nem a közeljövőben tervezem.

Illetve szeretném még Szandi, @szokegondor ma küldött üzenetét megosztani veletek. Örülök, hogy vannak, akik ismeretlenül is olvassák a blogom és visszajelzést kapok. Igen, jól esik a lelkemnek. Ezúton is köszönöm!

Basszus! Elolvastam a blogodon a sztoridat, szóhoz se jutok. Egyszerűen csak azt érzem, hogy írnom kell neked, hogy baromi erős ember lehetsz és én ismeretlenül is felnézek rád! Szerintem sokan feladták már volna úgyhogy csak egy csodálatos estét szeretnék neked kívánni és nagyon sok erőt adott olvasni a soraidat (pedig én nem vagyok beteg), mert tényleg az ember annyi mindent természetesnek él meg, pedig minden ilyen dolgot jobban kéne értékelnünk az életben sok kitartást kívánok.

Nem vagyok blogger, én csupán a saját szórakoztatásom miatt pötyögök, szeretem leírni a kusza kis gondolataim, mert ilyenkor összeállnak egy egésszé. Na jó, ez utóbbi nem igaz, csak a helyére kerül a puzzle egy-egy darabkája. Például sokat foglalkoztat mostanában a hit, lehet írok majd erről. Nem feltétlen a vallásra gondolok itt, hanem az emberek hite foglalkoztat. Az, hogy ki miben hisz, vagy kérdezhetem inkább úgy, mi az, ami motivál, ami erőt ad a nehezebb napokon (ha drámai az élet)? Ha valaki tőlem kérdezi, hogy miben hiszek a válaszom az, hogy MAGAMBAN. Hiszen, ha én nem hiszek magamban, akkor ki fog? Ahogy ezt már említettem régebben is. Ettől függetlenül: 

Te miben hiszel?
És azt honnan tudod,
hogy az tényleg igaz?
Most éppen jó, és
nyújt is vigaszt
Kérlek magyarázd el, hogy megértsem.


Egy dalszöveg, ami nagyon megfogott, pedig a zene alapvetően nem stílusom. Pár éve kaptam egy nagyon kedves barátomtól (ő magára fog ismerni, ha olvas) és ő az az ember, aki gyakran elgondolkodtat, erőt ad, azonban gyakran kiveri a biztosítékot is. Hm, pont ez a klassz, örülök, hogy ismerhetem.

Ammm....és miben hiszek még? Azok után, amit tapasztalok az életemben határozottan kijelenthetem, hogy az emberekben. Csak észre kell venni a csodákat, amit kapunk egymástól és nem arra koncentrálni, vagy nem azokra, akik anélkül formálnak véleményt, hogy cseppet is belelátnának a napjainkba. Aki így tesz, az tegye fel a kérdést, hogy mennyire érzi magát boldognak?! Miért nem kérdez mielőtt ítél? Honnan tudja mit és miért tesz valaki? Legyek az én vagy bárki más. Persze én meg más életébe nem látok bele, wáá ördögi kör, bizony. Azért megjegyzem, mióta hobbimmá vált a pozitív paranoia és az, hogy úgy állok hozzá az emberekhez mondjon bárki bármit, hogy végigfuttatom gyorsan, "vajon ő miért mondja ezeket?" "mi zajlik benne?" vagy épp "mit tanulhatok tőle?", akkor is, ha megbánt, azóta nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Tehát jelzem, működik. 

 

Köszönöm, hogy ma is olvastál!

 

Nevergiveupgirl

A bejegyzés trackback címe:

https://crohncolitisgym.blog.hu/api/trackback/id/tr8712893428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása