Hastag sadday
Azt mondják, mikor valami bántja az embert, jót tesz, ha leírja, mert közben rájön, hogy azért "ez nem világvége'" és könnyebb megoldásokat keresni.
Nos. Tökszarul vagyok. Pont. Kicsit (vagy nagyon) el vagyok keseredve és tudom, hogy ez csak egy állapot (mármint a szomorúság), de most akkor is rossz és sokszor máskor is. Egy ideje az eddiginél is rosszabbul alszom, inkább nem mesélek az éjszakáimról. Lassan ott tartok, hogy előre félek az estéktől, ami nyilván töktré'.
Épp hányingerem van, fáj a hasam meg a fejem is, de baromira, nehezen kapok levegőt, szédülök és ilyen elcseszikazemberkedvét' dolgok. Jah, fáj az egész testem is...Mitszámít'. Majd elmúlik. Francokat. Számít. Nagyon is. Befolyásolja az életem, a mindennapjaim, de legyen az csak a MA. Várom a holnapot, hátha jobb lesz.
Sírnék is meg nem is. Néha annyira nem látom már ennek értelmét, küzdeni, harcolni, mindig - nyilván ezek csak pillanatok, percek, órák vagy épp napok, de akármennyi idő is ki kell rángatnom magam onnan -. Olykor az fáj, hogy szeretném, ha értenétek és nem. Tudom, hogy nehéz. Nektek is. Nem is tudom mit mondjak. Valami pozitívat kéne, amm.... Örülök, hogy múlt héten 105 volt a hemoglobinom. Most nem érzem annyinak, de biztos csak rosszulaludtam' és az lehúz fizikailag. Így kezdődött, asszem'. Vagy azzal, hogy egész éjszaka idegeskedtem? Elgondolkodtató.
Néha azt is érzem, hogy bántanak az emberek, na nem mindenki, csak páran. Ne foglalkozzam vele, tudom. Nem is azt nehéz elengedni, hogy valaki megbánt, úgy értem...inkább azt nem értem, hogy aki nem is ismer igazán miért ítél meg?! Vannak, akik irigyek. De könyörgöm, a betegségemre is irigyek? Tettek vajon valamit azért, hogy jobb legyen? Lehet. Ha igen és mégse jó, akkor csinálják jobban! Ha magukkal foglalkoznának, talán...Nekem is jobban kell vagy másképp, tisztában vagyok vele, világos. Nehéz? Az. Megéri? Meg!
Az elmúlt hetekben megfigyeltem azt is (sajnos), hogy ha valakinek nemet mondok, mert az az ésszerű, akkor onnantól szar ember vagyok. Ez szintén nem általános, de előfordul és igyekszem megérteni a másik felet(feleket), hiszen mindenkinek van gondja, de a másik fél miért nem gondol ebbe bele, hogy nekem milyen?
Take it easy!
Ilyen bejegyzés is kell, mert így is van. Ez csak egy nap. Holnap jobb lesz. .....és különben is majd elmúlik, csak:
most nem jó.
Dehogynem. Élek, mi kell még? Világvége meg aztán végképp nincs. Ugye, hogy ugye? Összeszedem magam és sétálok egyet, mert megtehetem. Tedd ezt te is! Vagy egyszerűen légy boldog és hálás azért, hogy sok mindent megtehetsz, ami nem mindenkinek természetes. Ammm és öleld meg a szeretteid, amíg teheted. Ma nagyon érzékeny hangulatom van, ez tény. De...gondolkozz el az élteden. ÉLJ és foglalkozz magaddal vagy azzal, akiket szeretsz! Ne ölj energiát mások csesztetésébe! Felesleges. Idővel megérted. Én meg idővel el tudok majd engedni mindent. Sokat tanulok, háááh, kell hozzá a tapasztalat is, köszönöm. Mindig erősebb leszek, minden tapasztalattal. Keep goning! Stay strong!
Jelzem, tényleg jót tesz az írás.
Nevergiveupgirl
(Treina)
