"NEVER LET ANYTHING STOP YOU"

Crohncolitis_nevergiveupgirl

Crohncolitis_nevergiveupgirl

A mai nap kérdése: "Hogy jutok haza?!"

2016. szeptember 14. - Nevergiveupgirl

Halihó!

Valóban, ahogy a cím is mutatja, itt ülök az Árkádban és annyira gyenge vagyok, hogy nem tudom, hogy induljak el haza. Azt hiszem az éjszaka megviselt - egy kicsit -. Fél11 után lefeküdtem aludni, éjfélig szerintem aludtam is, illetve közben csak egyszer ébredtem fel. Aztán éjfél és hajnali 4 óra között már hobbiból számoltam, hogy hányszor megyek ki mosdóba. 21x. Lehet matekozni, hogy hány percenként :D. 4:20-kor ébresztett a telefonom. Rettentő kimerülten indultam el reggel, kodeinnel. Enni sem nagyon ettem, mert ki kell bírni a napot. Főnökömmel Népligetnél találkoztunk, jajj olyan kedves volt, azt mondja: "szólj, ha meg kell állni!" Először azt hittem arra gondol, hogy mittomén' lehet túl hosszú az út és mozogni szeretnék. Majd közli, hogy a felesége crohnos. Innentől világos lett minden. Beszélgettünk erről, hogy ő hogy van, de szerencsére jól. Nem igazán volt sosem súlyosabb eset. Ettől függetlenül, aki valamennyire is belelát a mi világunkba, tudja miről van szó. Komolyan megnyugodtam ezek után. Az odaút alatt megcsináltam a statisztikákat és egyéb feladatokat, amire tegnap este már nem volt energiám.

Nos. Szentesen klassz volt, szerintem jó kis oktatást dobtunk össze, ahhoz képest, hogy fullba improvizáltuk, én legalábbis biztos. Szituációs játékok is voltak, kaptak visszajelzést stb. Úgy érzem sokat fejlődtem a cégnél és sokat köszönhetek Gábornak. Mivel elvileg olvasod, - hááááhhááá, most kiderül -, így itt is megköszönöm a sok segítséget, amit tőled kaptam a közös munkánk során. Ma oktatás közben eszembe jutottál, hogy talán büszke lennél rám, sok okosságot mondtam kommunikációval kapcsolatban, amit tőled is tanultam. Na, meg Briantől. Egy kérdés kedves olvasók... Hehe. Azért az milyen már, hogy én még oktatáson (jójó utána) is szelfizek a blogom miatt? Oké, ez tök béna lett, de a hangsúly nem ezen van. 14371914_1236919533030822_840616620_n.jpg

2 után indultunk el haza, fél5 körül értünk ismét Népligethez. Nem kapkodtuk el a hazautat. Főnök telefonált, én meg néha-néha azt éreztem, hogy bealszom, néha, hogy elbőgöm magam a fáradtságtól, néha nyomogattam a telefonom és ebben ki is merült a tevékenységeim sora. Instát nézegettem, hogy mostanában nem like-ol Paul és ettől pöppet elkenődtem. Úristen! :D Mindig mondtam, hogy vannak bajok, hehe. Ezt azért ne fogjátok fel ennyire drasztikusan. Csak jó érzés egy példakép lájkja. :D

Sok képet ma nem tudok dobni nektek, pedig biztos várjátok. Ugyeeee?! Hogyafenébenevárnátok'. De kitaláltam, hogy jövök egy régebbivel, akkor is épp Szentesről tartottunk haza, csak pár hónappal ezelőtt, pontosan június 27-én - a facebook tudja, a facebook mindent tud -. De vicces most nézem, hogy pont 27-en lájkolták akkor ezt a képet. Jaaah, és persze akkor volt László névnap is.13524495_1175040525885390_6944454472463441722_n.jpg

Naaa, most így, hogy leültem ide pihenni, illetve elkezdtem írni nektek, tök jól is lettem. Oké, magamhoz képest értem ezt, de az bőven elég. A többi cseppet sem számít. Összességében én most nagyon-nagyon boldog vagyok, mert jól sikerült a nap és kicsit kihívásnak éreztem. Minden szempontból. Aztán az éjszaka hozzá is járult ehhez, hogy pluszban annak tűnjön. Nem tudom egyébként mi történt, mitől lettem ennyire rosszul. Írom, hogy miket eszem, de semmi új nem volt és semmi olyan megrázó esemény sem történt - azt hiszem -, ami kiválthatta volna. Amm...nem csak azt írom egyébként, hogy miket kajálok, hanem a vérnyomásom is mérni kell - személyi edző kérése - reggel, délben, este, szóval egy füzetbe kerül mindez. Na, a déli az elmaradt, de reggel 77/54 volt a vérnyomásom. Többször megmértem +/- 1, de valóban ennyi. Mondjuk reggel szerintem belefér.

Nya, szóval a mai napról csak ennyit, végül is jó kedvem van. Teljesen rendben lett a lelki világomban így estére. A fizikai meg majd alakul. Jaa, iszonyat feledékeny tudok lenni mostanában. Kell felvennem pénzt, na, most eszembe jutott egy téma, amiről tudnék írni. Ammm...röviden. Tegnap tudtam meg pontosan, hogy mennyibe is fog kerülni ez a személyi edzős téma. Őőőő, sejtettem, hogy baromi drága. De megéri, megoldom. Ettől függetlenül tegnap este kicsit elgondolkodtatott, ahogy végiggondoltam mire és mennyit fogok költeni mostanában. Majd elengedtem ezt. Fontos a boldogságom, a céljaim és ezekért megéri "befektetni". Kis túlzással az egészségemről beszélek, vagy lehet semmilyen túlzással. Mert hiszek benne, hogy ha elérem a céljaim és azt csinálom, amire valóban vágyom, akkor jól leszek teljesen. Na, de visszatérve a feledékenységre, szemléltetem, mert a szemléltetés nagyon fontos a mai világban.penz.jpg

Így gondoltam nem fogom elfelejteni. :) Szóval tudok ilyen mókás dolgokat is. Fuuu, holnap edzés, reggel 8-tól, háá, nyugi azt nem fogom elfelejteni, az egyszer biztos. Aztán délre megyek Petihez, utána van még programom fél4-től, de lehet lemondom, kicsit sűrű már így, főleg, hogy dolgozok is mellette, mikor épp laptop közelben leszek. Ma is tervben volt még munka, de azt hiszem, hogy neeeeeeeem, elég volt mára.

Nos. Rekordot döntök, ha jól emlékszem. Ilyen korán még nem kaptatok blogot. Osszátok, kövessétek, köszike! Azt figyeltem meg, hogy egyre kevesebben olvasnak. De vannak állandó olvasóim, nektek nagyon örülök és hálás vagyok, hogy figyeltek rám. Jól esik.553124_398116840246497_316910858_n.jpg

Mosolyooogj!

 

Nevergiveupgirl

(Treina)

A bejegyzés trackback címe:

https://crohncolitisgym.blog.hu/api/trackback/id/tr3111705709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása